Abstract: Comment les minorités peuvent-elles s’intégrer aux nations européennes ? Comment renouer avec le projet émancipateur de l’Europe moderne, qui apparaît plus que jamais en crise ? Pour répondre à ces interrogations, Bruno Karsenti adopte le prisme de la question juive : question qui se pose à propos de cette minorité que sont les juifs, question qu’ils se posent à eux-mêmes au fil de leur intégration. Il retrace l’essor et le déclin des centres que les juifs ont constitués tout au long de leur histoire moderne, entre assimilation et émancipation, discrimination et persécution. Cette trajectoire heurtée part de l’expulsion des juifs d’Espagne en 1492, s’instaure comme question juive dans l’Allemagne du xixe siècle, manque de disparaître avec l’anéantissement du monde juif à l’Est et se transforme avec la persistance d’un centre juif en France.
Nourri par des travaux d’histoire et de sociologie, ce livre de philosophie politique éclaire le rapport complexe des juifs de la diaspora à leur identité, aux nations dont ils sont devenus les citoyens et, depuis 1948, à l’État d’Israël. En restituant ce cadre, Bruno Karsenti met au jour les paradoxes qui traversent tous les processus d’intégration, depuis la Shoah, les décolonisations et le 7-Octobre. Ce diagnostic s’accompagne d’un engagement : comprendre l’antisémitisme et le racisme, interroger le sionisme et le modèle républicain, c’est rouvrir le champ d’une critique politique fidèle à l’idéal d’émancipation – et donc à la promesse européenne.
Abstract: Открытый в апреле 2013 г. в Варшаве Музей истории польских евреев «Полин» рассказывает о тысячелетии постоянного еврейского присутствия в этой части мира, об истории, которая омрачена Холокостом. Музейная экспозиция избегает менторского повествования, она представляет собой театр истории, основанный на 12 метаисторических принципах. В этой статье излагаются кураторские, образовательные и перформативные стратегии представления истории в работе над этой мультимедийной выставкой, позволяющие включить в экспозицию самый важный период в истории польских евреев – тысячу лет. Евреи являются неотъемлемой чаcтью истории Польши. Это история сосуществования и конфликта, сотрудничества и конкуренции, разделения и интеграции. Польские евреи создали, по выражению Моше Росмана, «категорически еврейскую, явно польскую» цивилизацию, стали крупнейшей еврейской общиной в мире и центром еврейского мира. Рассказывать об истории в том самом месте, где она происходила, значит использовать эмоциональную мощь этого места. Нарративная стратегия – показ истории с помощью фрагментов первоисточников, относящихся исключительно к данному историческому периоду, – направлена на то, чтобы избежать восприятия многовековой истории через призму Холокоста.
Abstract: En dépit d'une ancienne présence sur le territoire de la France, les Juifs, parmi les diverses populations assemblées dans la construction historique de la nation française, semblent n'avoir pas été, pendant longtemps, considérés comme un élément constitutif du groupe national. La recherche se propose d'examiner cette dissonance entre la mémoire nationale et l'histoire, à travers ce que l'Ecole, pièce essentielle d'un dispositif de transmission, a retenu des Juifs dans l'histoire enseignée depuis plus d'un siècle, et qui se trouve à présent conservé dans les manuels scolaires. Ceux-ci, en effet, sans avoir été conçus pour cet usage, témoignent des termes dans lesquels une société élabore son passé historique et souhaite le transmettre aux générations ultérieures, dans une forme où se mêlent une préoccupation d'éducation civique et une volonté de diffusion de la connaissance. Des débuts de la Troisième république à nos jours, les manuels permettent d'observer quelle sorte de représentation des Juifs la mémoire historique de la France, modelée par une conception puissamment unitaire, a pu élaborer ; comment et selon quels mécanismes ces images perdurent, s'effacent ou se modifient. Les Juifs de l'histoire de France apparaissent alors étroitement liés à l'idée même de nation.
Topics: Jewish Identity, Jewish Community, Denominations, Main Topic: Identity and Community, Jewish History, Denominations: Reform/Liberal/Progressive, Denominations: Masorti/Conservative, Denominations: Orthodox, Denominations: Chabad-Lubavitch, Denominations: Haredi / Strictly Orthodox, Diaspora-Israel Relations
Abstract: This chapter analyzes developments that profoundly transformed French Judaism over decades. The former paradigm of French Judaism, dating back to the nineteenth century, was of Judaism united and unified under the auspices of the Consistory, the central religious institution Napoleon created. In this model of "Israelitism," the symbiosis between Jewish and French affiliations was based on Judaism as a faith and French citizenship. International links were established towards the end of the 19th century, notably through the Alliance israélite universelle and intellectuals supporting the Zionist project, but it was the post-1945 world that witnessed a gradual departure from this confessional model. A new Franco-Judaism emerged in the 1970s-1980s, combining Jewish and French identities in new ways: solidarity with Israel, an attachment to diasporic Jewish cultures, an increasingly public affirmation of Jewishness, and advocacy against forms of Holocaust denial. It marked a definitive rupture with the older paradigm of Israelitism. This chapter also focuses on the development of religious pluralism and the increasing internationalization of French Judaism. It examines the four branches of French Jewish Orthodoxy (ultra-Orthodoxy, Chabad, Religious Zionism, and Modern Orthodoxy), as well as the more liberal Reform and Massorti movements. It provides a broad overview of the environments and actors constituting this reconfiguration of a new French Judaism, henceforth anchored in pluralism and internationalization.
Abstract: Historian Gavin Schaffer wrestles Jewish history away from the question of what others have thought about Jews, focusing instead on the experiences of Jewish people themselves.
Exploring the complexities of inclusion and exclusion, he shines a light on groups that have been marginalised within Jewish history and culture, such as queer Jews, Jews married to non-Jews, Israel-critical Jews and even Messianic Jews, while offering a fresh look at Jewish activism, Jewish religiosity and Zionism.
Weaving these stories together, Schaffer argues that there are good reasons to consider Jewish Britons as a unitary whole, even as debates rage about who is entitled to call themselves a Jew. Challenging the idea that British Jewish life is in terminal decline, An unorthodox history demonstrates that Jewish Britain is thriving and that Jewishness is deeply embedded in the country's history and culture.
Abstract: A progresszív judaizmus egy reformer zsidó vallási mozgalom és ideológia, amelynek gyökerei a felvilágosodásig nyúlnak vissza. Ma világviszonylatban követőinek számát tekintve a legnépesebb zsidó vallási irányzat. Magyarországon az első progresszív szervezetet a rendszerváltozás időszakában alapították. Vallási vezetője egy női rabbi lett, ami különösen szembetűnővé tette újító, szabadelvű, emancipált felfogását és gyakorlatát. Integrációs törekvéseit határozott elutasítás fogadta a tágabb zsidó vallási mezőben. A disszertáció a progresszív judaizmus hazai megjelenésének társadalmi körülményeivel és szerepével foglalkozik. Megvizsgálja, hogyan és milyen tényezők hatására alakult a hazai progresszív szervezetek helyzete – társadalmi bázisa, támogatottsága, elfogadottsága és erőforrás-ellátottsága – fennállásuk óta. Igyekszik megragadni a közösségi-felekezeti vonzás fontosabb elemeit, és arra keresi a választ, kik számára és miért vonzó, milyen igényeknek tesz eleget, milyen funkciót tölt be a hívek életében és a társadalomban. A több mint egy évtizedet átfogó kutatás első eredményei rávilágítottak arra, hogy a progresszív közösséghez való csatlakozás motivációi nem szűkíthetők le a vallásosságra és a valláshoz való visszatérésre, ezért a kutatás a továbbiakban kiemelt figyelmet fordított annak megismerésére és magyarázatára, hogy milyen tényezők alakítják az egyéni és társadalmi cselekvéseket. A mozgatórugókat az egyének saját interpretációin keresztül, a társadalmi cselekvéseket a maguk természetes közegében, alapvetően résztvevő megfigyelésen alapuló terepmunka során vizsgálta. Az empirikus tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a zsidó vallásnak és hagyománynak a zsidó identitásépítésben is komoly szerepe van, és az egyének társadalmi cselekvését zsidó önazonosságuk, illetve ezzel kapcsolatos útkeresésük irányítja. A szerző a szakirodalom vonatkozó elméleteinek és téziseinek áttekintésével, az azokra való reflexió során igyekezett kialakítani egy olyan keretet, amelybe a kutatási tapasztalatok értelmezése komplex módon ágyazható.
Abstract: Culture is the cornerstone where societies have always supported their respective identities. It is a way of life, as long as it expresses not only the values, but also the education, the art, and the daily life of all those who live and work in a society. Thessaloniki has been a multicultural city, gathering populations from different nations and religions over time. The city was a refuge destination for many persecuted Jews in Europe, between 1492 and 1943, which led to the creation of a large Jewish community. As a result, the long tradition combined with the several elements of Jewish cultural interest attracts a large number of tourists from Israel every year. This paper presents the main research results conducted in Thessaloniki regarding tourists’ from Israel motivations and characteristics, but also their main elements of interest. Thessaloniki has all the essential elements, such as history, tradition, monuments, infrastructure, and services for the development of cultural tourism. These, however, need to be improved, so that the city of Thessaloniki becomes a more popular tourist destination for Israelis.
Abstract: Jewish emigration from Israel of the recent decades brought the creation of the communities of Israeli passport holders in the various countries of the world, including Russia and other post-Soviet states. Although this fact is commonly accepted as a totally new phenomenon, the returned migration of Russian and other Jews, who first immigrated to their historical Homeland - the Land of Israel/Palestine, and in a period of time came back to Russia has centuries-long history. In the 17th - 19th centuries this trend included Jerusalem and other Palestine Jewish communities' envoys, educators and fundraisers, who visited Russian and East European Jewish communities and sometimes stayed there for years, as well as Russian Jewish pilgrims to the Holy Land, who on returning were often respected as «representatives» of the Land of Israel and its Jewry. Some members of First, Second and Third Zionist Aliyot (waves of Jewish ideological repatriation) to the Land of Israel/Palestine of the late 19th and early 20th centuries created another substantial group of «Israeli Returnees» to Russia and the USSR. The article shows that typical patterns of immigrants from the Palestine to Russia and the early USSR are very close to, or even similar with «ideological re-immigrants», envoys, labor migrants, «economic refugees», and other relevant subgroups among current Israeli diaspora in Russia and the CIS.
Abstract: La civiltà ebraica, lungo più di tre millenni e in tanta diffusione di luoghi, ha conosciuto, sulla base di fondamenti essenziali, per influenza degli eventi, una varietà di pensiero, di riti, di aspetti. La modernità, dal Settecento illuministico, e l’emancipazione, seguita dall’integrazione, in paesi progrediti, ha suscitato un fermento di riforma, per esigenza di adeguamenti. È così sorta, a partire dalla Germania, una corrente dell’Ebraismo, detta Reform o Liberale o Progressiva, con sfumature di termini e gradazioni. Si è propagata, per somiglianza di situazioni, in altri paesi europei e specialmente negli Stati Uniti di America. Contrapposta alla Riforma si è configurata, sul versante più tradizionalista, una Ortodossia ebraica, a sua volta suddivisa in riti e tendenze. Si è anche formata una corrente intermedia detta comunemente Conservative. Entro la stessa Riforma vi sono stati i radicali e i temperati, con tendenza al ricupero della tradizione e dell’identità ebraica di popolo. Una innovazione cospicua è la parità dei generi nel culto. Altra denominazione è il Ricostruzionismo che si incontra nel libro.
Tra gli ebrei d’Italia si sono manifestate nell’Ottocento sia propensioni riformistiche, sia maggiormente tradizionaliste. La nascita nel nostro paese di una organizzata corrente progressiva è recente e dovuta in parte agli aumentati scambi con i correligionari di altri paesi, così come gli scambi hanno reso più accentuata, su talune questioni, la linea del Rabbinato italiano. La presenza progressiva è esigua in Italia, ma anche le minoranze meritano di esser conosciute, tanto più essendo parte dell’Ebraismo italiano, esso stesso una minoranza.
