Abstract: Selon la tradition, ce n’étaient pas les Juifs qui gardaient le Shabbat, mais c’était le Shabbat, qui gardait les Juifs pendant des milliers des années. Malgré le fait que le contenu et le sens de l’institution du Shabbat est caractérisé par de changements continus, il représente, en effet, un élément de la tradition multicolore et complexe du peuple Juif, contribuant à la construction et à la maintenance de l’identité même au 21ième siècle. Dans mon étude, j’examine l’importance du Shabbat dans les vies des individus, et dans celles des communautés de deux synagogues budapestoises de nos jours. Je m’appuierai sur mes deux études sur le terrain réalisées dans deux synagogues des courants neo-orthodoxe et néologue. En comparant les résultats de ces recherches, je démontrerai comment les interdictions du Shabbat puis les conditions, et les défis du monde moderne – par exemple le renoncement aux outils de la télécommunication ou bien aux moyens du transport public – résultent de stratégies d’harmonisation différentes. Les communautés Juives modernes et postmodernes doivent faire face aux problèmes inconnus auparavant: chaques communautés disposent de réponses officielles aux questions de la circulation, ou du réchauffement du repas pendant Shabbat, de l’usage du smartphone ou l’ordinateur, etc., et entre les murs de la synagogue, les membres de la communauté sont obligés de se comporter selon ces règles. D’après mes expériences les réponses individuelles diffèrent souvent de la résolution officielle, et la communauté peut prendre des sanctions contre les offenseurs d’un comportement impropre – en général ce sont plutôt des avertissements oraux. L’examen de la vie privée est hors contrôle de la communauté, puisque c’est l’individu soi-même qui construit son identité, et qui décide s’il préfère adhérer aux régulations de Shabbat ou acheter une paire de jeans. Toujours est-il, que dans la majorité des cas il y a une contradiction entre la pratique réelle et l’image idéalisé du comportement individuelle. Par de réponses et de réflexions individuelles, je montrerai un aperçu de la vie Juive de Budapest de nos jours. Une des forces organisatrices de cette vie est l’effort fait pour s’identifier dans une société du 21ième siècle déterminée par de règles religieuses, la tradition, mais également par la science et la technique.
Abstract: Following Hoskins’ often-cited notion of “new memories” (Hoskins 2001), which are generated by traditional media in the broadcast-era, now, in a post-broadcast age, we seem to face yet another “memory boom” (Huyssen 2003), also known as a “connective turn” (Hoskins 2011). Instead of focusing on the consequences of this connective turn, however, in this paper, we aim to conceptualize another kind of (dis)connection: we analyse the interrelatedness of various – digital and analogue, virtual and material – memories. Focusing on the diverse practices of memorialising the Hungarian Shoah, and more specifically, on the controversy over the Memorial to the Victims of German Occupation in the urban, as well as digital space, we do not only show how memories (dis)connect an actual and a virtual community, but also how these different kinds of memories (dis)connect with each other in the urban and digital space.
Abstract: Studie se zabývá obrozením budapešťského židovské čtvrti. Část města, kterou dnes takto označujeme, leží v centru Budapešti, konkrétně ve čtvrtích Erzsébet a Teréz, na hranici šestého a sedmého městského obvodu. Ve studii jsou na příkladech několika restaurací, knihkupectví, prohlídkových okruhů a tzv. barů na staveništi popsány nové tendence, ke kterým v židovském městě dochází. Svou typickou architektonickou podobu získalo židovské město během 19. století a před první světovou válkou. V roce 1944 bylo na jeho území „velké ghetto“. Na zničení architektonicky cenné zástavby se nepodepsala ani tak válka, jako spíše období socializmu, které následovalo po ní. Budovy chátraly, různým vlnám modernizace a přestaveb však čtvrť nepodlehla. Po změně režimu dávalo město stále větší prostor investorům, kteří staré budovy demolovali. Proti těmto necitlivým zásahům se vzedmula vlna občanských iniciativ. Hospodářská krize, která vypukla v roce 2008, pomohla snahám aktivistů o záchranu čtvrti. Mnoho parcel zůstalo po stržení budov prázdných a další demolice byly odloženy. V zachovalých budovách a na volných prostranstvích začaly vznikat různé podniky se zvláštní atmosférou dočasnosti.
Abstract: This study, the first to assess mortality among Jews around the world during the COVID-19 crisis, draws on data from a wide variety of sources to understand the extent to which Jews were affected by coronavirus in different parts of the world during the first wave of the pandemic, March to May 2020.
The first section describes the methods of quantification of COVID-19 mortality, and explains why measuring it using the excess mortality method is the most effective way to understand how Jewish communities have been affected. The second section presents data on Jewish mortality during the first wave of the COVID-19 epidemic, drawing particularly on data provided to JPR by Jewish burial societies in communities all over the world. It does so in a comparative perspective, setting the data on Jews alongside the data on non-Jews, to explore both the extent to which Jews have been affected by the COVID-19 epidemic, and how the Jewish experience with COVID-19 compares to the experience of non-Jewish populations.
The immediate impression is that there is not a single ‘Jewish pattern’ that is observable everywhere, and, with respect to the presence of excess mortality, Jewish communities, by and large, followed the populations surrounding them.
The report cautions against speculation about why Jews were disproportionately affected in some places, but rule out two candidate explanations: that Jewish populations with particularly elderly age profiles were hardest hit, or that Jews have been badly affected due to any underlying health issue common among them. They consider the possibility that Jewish lifestyle effects (e.g. above average size families, convening in large groups for Jewish rituals and holidays), may have been an important factor in certain instances, noting that these are unambiguous risk factors in the context of communicable diseases. Whilst they suggest that the spread of the virus among Jews “may have been enhanced by intense social contact,” they argue that without accurate quantification, this explanation for elevated mortality in certain places remains unproven.
The report also includes a strongly worded preface from Hebrew University Professor Sergio DellaPergola, the Chair of the JPR European Jewish Demography Unit, and the world’s leading expert in Jewish demography. In it, he stresses the importance of systematically testing representative samples of the population at the national and local levels, and, in Jewish community contexts, of routinely gathering Jewish population vital statistics. He states: “If there is one lesson for Jewish community research that emerges out of this crisis it is that the routine gathering of vital statistics – the monitoring of deaths, as well as births, marriages, divorces, conversions, immigrants and emigrants – is one of the fundamental responsibilities community bodies must take.”
Abstract: TABLE OF CONTENTS
7 Jacek Purchla, "A world after a Catastrophe" - in search of lost memory
Witnesses in the space of memory
13 Miriam Akavia, A world before a Catastrophe. My Krakow family between the wars
21 Leopold Unger, From the "last hope" to the "last exodus"
29 Yevsei Handel, Minsk: non-revitalisation ofJewish districts and possible reasons
43 Janusz Makuch, The Jewish Culture Festival: between two worlds
Jewish heritage - dilemmas of regained memory
53 Michal Firestone, The conservation ofJewish cultural heritage as a tool for the investigation of identity
63 Ruth Ellen Gruber, Beyond virtually Jewish... balancing the real, the surreal and real imaginary places
81 Sandra Lustig, Alternatives to "Jewish Disneyland." Some approaches to Jewish history in European cities and towns
99 Magdalena Waligorska, Spotlight on the unseen: the rediscovery of little Jerusalems
117 Agnieszka Sabor, In search of identity
Jewish heritage in Central European metropolises
123 Andreas Wilke, The Spandauer Vorstadt in Berlin.15 years of urban regeneration
139 Martha Keil, A clash of times. Jewish sites in Vienna (Judenplatz, Seitenstettengasse, Tempelgasse)
163 Krisztina Keresztely, Wasting memories -gentrification vs. urban values in the Jewish neighbourhood ofBudapest
181 Arno Pah'k, The struggle to protect the monuments of Prague's Jewish Town
215 Jaroslav Klenovsky, Jewish Brno
247 Sarunas Lields, The revitalisation of Jewish heritage in Vilnius
Approaches of Polish towns and cities to the problems of revitalising Jewish cultural heritage
263 Bogustaw Szmygin, Can a world which has ceased to exist be protected? The Jewish district in Lublin
287 Eleonora Bergman, The "Northern District" in Warsaw:a city within a city?
301 Jacek Wesoiowski, The Jewish heritage in the urban space of todz - a question ofpresence
325 Agnieszka Zabtocka-Kos, In search of new ideas. Wroclaw's "Jewish district" - yesterday and today
343 Adam Bartosz, This was the Tarnow shtetl
363 Monika Murzyn-Kupisz, Reclaiming memory or mass consumption? Dilemmas in rediscovering Jewish heritage ofKrakow's Kazimierz
Abstract: E tanulmány kérdése az, hogy vajon miként beszélhetünk élő zsidó kultúráról ma, miként beszélhetünk zsidó kulturális kollektív identitásról Budapesten, illetve milyen elméleti, módszertani lehetőségek kínálkoznak a zsidó identitás körüljárására.
Az ekként megfogalmazott kérdés a továbbiakban a következőképpen szervezi e dolgozat gondolatmenetét:
I. A hagyomány szövegeihez való viszonyulás, mint hermeneutikai probléma (az önértelmezés és az emlékezés fogalmai szerint).
II. A hagyomány tudásának jelentősége a zsidó kollektív identitásban
a). A zsoltárokra és b.) Istennevekre vonatkozó tudás szerepe a zsidó kollektív identitásképzés kulturális emlékezetében.
III. Zsoltárszövegek elemzése az egyiptomi kivonulás-történet intertextusa tekintetében
A zsidó szövegértelmezés hermeneutikája, mint kulturális emlékezési stratégia.
A zsoltárszövegekben lévő jahvikus történetek, mint a szervezett kulturális emlékezet alakzatai.[1]
a) A zsoltárok keletkezéstörténetének emlékezete.
b). A kivonulás emlékezési alakzata a zsoltárban (Isten neve, mint Izrael uralkodója, királya, szövetségese).
c). Az elkülönülés, tisztaságkultusz és névtabu, mint védekezés a bálványimádókkal szemben (Isten nevének és népének szentsége).
d). Az emlékezés követelménye a zsoltárokban.[2]
IV. A Tarot tana, Isten nevének mágikus, "paraliturgikus" gyakorlatának tudománya.[3]
V. A budapesti diaszpórában élő zsidóság jahvikus történeteinek és ön-identifikáló vallomásainak értelmezése az egyiptomi kivonulás-történet mozzanatai alapján
a). A kutatás hermeneutikai szituációja (a mai élő zsidó kultúra, mint egy "másik" kultúra megértésproblémája).
b). Mit jelentenek a jahvikus történetek?
c). Hogyan értelmezhetőek a mai jahvikus történetek?
1. A kivonulás emlékezési alakzata (a saját országon kívül kapott törvények megtartása a diaszpórában).
2. Elkülönülés, tisztaságkultusz, megszentelés (pótnév, névtabu, tisztító-, gyógyító-eljárások és más Istennév gyakorlatok a megszentelés jegyében).
3. Az emlékezés követelménye (a zsidóságba visszatanulók, visszatérők).
VI. Szédereste a budapesti Bethlen téri zsinagógában (esettanulmány)
1. Problémafelvetés, módszerek
2. Az egyiptomi kivonulásra való emlékezés a mai gáluti peszáchkor
3. Peszáchi előkészületek
a). A kikóseroltatás
b). A kikóseroltatás skálája
c). A chóméc felkutatásának szertartása
d). Az elsőszülöttek böjtje
4. Szédereste a zsinagógában
a). A Széder jelentése és micvái
b). A Szédertál
c). A közönséges macesz és a maca smura
d). "Beszéld el fiadnak". A tradíció átadásának micvája Szédereste
e). A négy kérdés (Má nistáná)
f). Az áfikomán
g). A külső kör viszonya a tradícióhoz
5. Pészách második napja: Szédereste otthon
6. Konklúzióként: a mai zsidó identitás és a mai élő zsidó kultúra éppen ilyensége.
VII. Az emlékezés alkalma: a Sábesz
1. A Szombat, mint a teremtésre és az egyiptomi kivonulásra való emlékezés alkalma
2. Beszélgetés a Szombatról (a beszélgetőpartnerek bemutatása)
3. Nem minden szombat Sábesz? (nem mindenki tart minden szombatot)
4. A szombat bejövetele (készülődés, gyertyagyújtás)
5. Ortodox és neológ péntek esti Kiddustartás otthon
6. Kiddus a neológ zsinagógában
7. Kiddus az ortodox étteremben
8. A szombati pihenés (a munkatilalom)
9. Az idő másféle megtapasztalása elválasztja a kultúrákat
10. A Szombat van az emberért, vagy az ember szombatért?[4]
11. A szombat megszegése, vagy a törvény felfüggesztése
12. Kitérő: "a neológok nem tartanak igazi sábeszt (egy ortodox véleménye a neológok vallási viselkedéséről)
13. A Holocaust-élmény kiút a tradícióból
14. Szombati micve
15. A Hávdálá
16. Konklúziók: a szombattartás különbözősége a tradícióra való különféle emlékezésmód szerint.
VIII. Konklúziók. E tanulmány célja: lépésről lépésre megismerkedni egy másik kultúra néhány jelenségével. Az első fejezetek célja éppen ez: beletanulni abba a kulturális tradícióba, amely "más" számomra, majd megérteni és megértetni az olvasóval a maga történeti kontextusában ennek sajátosságait, jelenlegi élő működését.
A tanulmány végére remélhetőleg körvonalazódik az, hogy miként rendelkeznek identitásképző erővel a jahvikus történetek emlékezési alakzatai a mai élő zsidó kultúrában.
Abstract: A rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben sokféleképpen tették fel és válaszolták meg ezt a kérdést. Papp Richárd kulturális antropológus a budapesti Bethlen téri zsinagóga közösségének bemutatásával igyekszik rávilágítani e kérdés összetettségére. A szerző a Bethlen téri zsinagóga életének megismerésével a magyarországi zsidó kultúra sajátos keresztmetszetét világítja meg. Ebben a közösségben a mai magyar zsidó társadalom szinte minden jellemző rétege, a legkülönfélébb identitású, a tradíciót másképp gondoló-követő tagja megtalálható. Ezt a közösséget vizsgálva a zsidó kultúra olyan egyedi olvasatait ismerhetjük meg, mint a vallási vezető szerepe a közösség életében, az egymásra következő nemzedékek eltérő világa. És a zsidóság látása, a hagyomány átadásának fokozatai és a nők rituális szerepköreinek változásai, valamint a zsidó idő- és térszerkezet struktúrái. Az etnikai konfliktusok, sztereotípiák, gyűlöletek (különösen itt Közép-Kelet-Európában) elsősorban abból fakadnak, hogy semmit sem tudunk a velünk együtt élőkről. Tudatlanságunkból fakadóan pedig nem rendelkezünk olyan szókészlettel, tudással, amely bármely szélsőséges politikai szélirány frázisait megcáfolhatná. A könyv feladata, hogy ebbe a sötétségbe fénysugarat bocsásson.
