Abstract: This paper examines whether the re-emergence of the “Jewish Question” in the 2010-2016 Hungarian public discourse has also re-surfaced the “us” and “them” distinction between Hungarians and Jews that has lain dormant within the Hungarian population, and whether this symbolic exclusion of Jews from the Hungarian nation creates new, additional Jewish and quasi-Jewish groups as “others”, to be lumped together with the “other others”. The paper was submitted in 2016 and therefore does not cover the discussions around the openly antisemitic 2018 election campain’s discourse. The paper makes two main claims. The first is that the state “protectively” treats Hungarian Jews as a distinct group, as a community that is distinguished by its “otherness”, separated from the “us” of the national narrative. The second claim is that an “out-grouped other”, which does not identify with the government’s concept of an ethnic nation, is depicted with stereotypes that historically described Jews, regardless of their background, origins or religion. As populist, ethnic nationalism is being resurrected in Europe, the following questions arise: How can affiliated Hungarian Jews and “outed”, “non-Jewish Jews” take part in a nation that rhetorically excludes them while cynically attempting to promote their (Jewish) separateness in a seemingly positive manner? Why is this separation important and perhaps even dangerous? And how can Hungarians (who are cast as Jewish) credibly participate in Hungary’s internal and external politics and democracy?It is argued that the current “Jewish Question” debate in Hungary after 2010 may have less to do with actual Jews and more to do with creating the populist fiction of a homogeneous, isolated, ethnic nation, reminiscent of the ethnic nationalist concepts championed during the 1920s and 1930s with tragic consequences.
Abstract: This paper examines whether the reemergence of “the Jewish Question” in post-2010 Hungarian public discourse has also re-surfaced the “Us” and “Them” distinction between “Hungarians” and “Jews” that has been latent within the Hungarian population, and whether this symbolic exclusion of Jews from the Hungarian “nation” creates new, additional Jewish and quasi-Jewish groups as “others”, to be lumped together with the “other others”.The current “Jewish Question” debate in Hungary may have less to do with actual Jews, and more to do with creating the populist fiction of a homogeneous, isolated, ethnic nation, reminiscent of the ethnic nationalist concepts championed during the 1920s and 1930s with tragic consequences. The paper’s first premise is that the state “protectively” treats Hungarian Jews as a distinct group, as a community that is distinguished by its “otherness”, separated from the “Us” of the national narrative. The second premise is that an “outgrouped other”, which doesn’t identify with the government’s concept of an ethnic nations, is depicted with stereotypes that historically described Jews, regardless of its background, origins or religion. In this context, the questions we must ask, as populist, ethnic nationalism is being resurrected in Europe, are, how can affiliated Hungarian Jews, and “outed” “non Jewish Jews” take part in a nation that rhetorically excludes “them”, while cynically attempting to promote “their” (Jewish) separateness in a seemingly positive manner? Why is this separation sensitive, and perhaps even dangerous? How can Hungarians (who are cast as Jewish) credibly participate in Hungary’s internal and external politics and democracy?
Abstract: E tanulmány kérdése az, hogy vajon miként beszélhetünk élő zsidó kultúráról ma, miként beszélhetünk zsidó kulturális kollektív identitásról Budapesten, illetve milyen elméleti, módszertani lehetőségek kínálkoznak a zsidó identitás körüljárására.
Az ekként megfogalmazott kérdés a továbbiakban a következőképpen szervezi e dolgozat gondolatmenetét:
I. A hagyomány szövegeihez való viszonyulás, mint hermeneutikai probléma (az önértelmezés és az emlékezés fogalmai szerint).
II. A hagyomány tudásának jelentősége a zsidó kollektív identitásban
a). A zsoltárokra és b.) Istennevekre vonatkozó tudás szerepe a zsidó kollektív identitásképzés kulturális emlékezetében.
III. Zsoltárszövegek elemzése az egyiptomi kivonulás-történet intertextusa tekintetében
A zsidó szövegértelmezés hermeneutikája, mint kulturális emlékezési stratégia.
A zsoltárszövegekben lévő jahvikus történetek, mint a szervezett kulturális emlékezet alakzatai.[1]
a) A zsoltárok keletkezéstörténetének emlékezete.
b). A kivonulás emlékezési alakzata a zsoltárban (Isten neve, mint Izrael uralkodója, királya, szövetségese).
c). Az elkülönülés, tisztaságkultusz és névtabu, mint védekezés a bálványimádókkal szemben (Isten nevének és népének szentsége).
d). Az emlékezés követelménye a zsoltárokban.[2]
IV. A Tarot tana, Isten nevének mágikus, "paraliturgikus" gyakorlatának tudománya.[3]
V. A budapesti diaszpórában élő zsidóság jahvikus történeteinek és ön-identifikáló vallomásainak értelmezése az egyiptomi kivonulás-történet mozzanatai alapján
a). A kutatás hermeneutikai szituációja (a mai élő zsidó kultúra, mint egy "másik" kultúra megértésproblémája).
b). Mit jelentenek a jahvikus történetek?
c). Hogyan értelmezhetőek a mai jahvikus történetek?
1. A kivonulás emlékezési alakzata (a saját országon kívül kapott törvények megtartása a diaszpórában).
2. Elkülönülés, tisztaságkultusz, megszentelés (pótnév, névtabu, tisztító-, gyógyító-eljárások és más Istennév gyakorlatok a megszentelés jegyében).
3. Az emlékezés követelménye (a zsidóságba visszatanulók, visszatérők).
VI. Szédereste a budapesti Bethlen téri zsinagógában (esettanulmány)
1. Problémafelvetés, módszerek
2. Az egyiptomi kivonulásra való emlékezés a mai gáluti peszáchkor
3. Peszáchi előkészületek
a). A kikóseroltatás
b). A kikóseroltatás skálája
c). A chóméc felkutatásának szertartása
d). Az elsőszülöttek böjtje
4. Szédereste a zsinagógában
a). A Széder jelentése és micvái
b). A Szédertál
c). A közönséges macesz és a maca smura
d). "Beszéld el fiadnak". A tradíció átadásának micvája Szédereste
e). A négy kérdés (Má nistáná)
f). Az áfikomán
g). A külső kör viszonya a tradícióhoz
5. Pészách második napja: Szédereste otthon
6. Konklúzióként: a mai zsidó identitás és a mai élő zsidó kultúra éppen ilyensége.
VII. Az emlékezés alkalma: a Sábesz
1. A Szombat, mint a teremtésre és az egyiptomi kivonulásra való emlékezés alkalma
2. Beszélgetés a Szombatról (a beszélgetőpartnerek bemutatása)
3. Nem minden szombat Sábesz? (nem mindenki tart minden szombatot)
4. A szombat bejövetele (készülődés, gyertyagyújtás)
5. Ortodox és neológ péntek esti Kiddustartás otthon
6. Kiddus a neológ zsinagógában
7. Kiddus az ortodox étteremben
8. A szombati pihenés (a munkatilalom)
9. Az idő másféle megtapasztalása elválasztja a kultúrákat
10. A Szombat van az emberért, vagy az ember szombatért?[4]
11. A szombat megszegése, vagy a törvény felfüggesztése
12. Kitérő: "a neológok nem tartanak igazi sábeszt (egy ortodox véleménye a neológok vallási viselkedéséről)
13. A Holocaust-élmény kiút a tradícióból
14. Szombati micve
15. A Hávdálá
16. Konklúziók: a szombattartás különbözősége a tradícióra való különféle emlékezésmód szerint.
VIII. Konklúziók. E tanulmány célja: lépésről lépésre megismerkedni egy másik kultúra néhány jelenségével. Az első fejezetek célja éppen ez: beletanulni abba a kulturális tradícióba, amely "más" számomra, majd megérteni és megértetni az olvasóval a maga történeti kontextusában ennek sajátosságait, jelenlegi élő működését.
A tanulmány végére remélhetőleg körvonalazódik az, hogy miként rendelkeznek identitásképző erővel a jahvikus történetek emlékezési alakzatai a mai élő zsidó kultúrában.
Abstract: Vincze Kata Zsófia doktori disszertációjából készült kötete érzékeny keresztmetszetét adja a rendszerváltás utáni budapesti zsidó vallási közösségeknek. A Holokauszt, a kommunizmus és a vallásos zsidóság elvándorlása szinte teljesen megsemmisítette a magyarországi ortodoxiát, a vallásos zsidóságot. A kommunizmus alatt sokan elhallgatni kényszerültek zsidó származásukat, elfordulva a hagyományoktól, elfeledtetni igyekezték a következő nemzedékkel kulturális és vallási örökségüket. A Holokauszt utáni harmadik generáció azonban újraértékelni, újratanulni látszik az elhallgatott hagyományt. A rendszerváltás körüli sokféle zsidó vallási és etnikai identitás-felfedezés, -újratanulás, -újraértelmezés jelenti e kötet központi kérdéseit. A szerző visszatérőnek nevezi mindazokat, akik akár csak egy tradícióelemmel többet tartanak, mint a szüleik. Visszatérők, báál tsuvák azok, akik újra gyertyát gyújtanak péntek este, talán szombatot és kósert tartanak, megtanulnak héberül, esetleg alijáznak Izraelbe vagy csak tanulmányozzák a zsidó hagyományokat. A szerző a zsidó valláshoz való visszatérők, útkeresők, báál tsuvák életút-fragmentumait elemzi, a magyarországi zsidóság történelmi, társadalmi kontextusa keretében, kritikusan mutatva be a jelenkori magyarországi hagyományos ortodoxiát, modern ortodoxiát, neológiát, reform és Chábád Lubavics irányzatot.
