Abstract: “More than Jews have kept Shabbat, Shabbat has kept the Jews”, said A’had Ha’am, encapsulating the significance of the day of rest to many Jews everywhere over the centuries. While its origins are biblical, and the requirement to observe it appears in the Ten Commandments, in contemporary times, Shabbat is observed in many ways by different types of Jews.
This factsheet uses data from JPR’s recent study of Jewish identity in the UK today to explore the social and religious significance of Shabbat to British Jews and how it manifests in their behaviour. The study is based on the responses of nearly 5,000 British Jews, members of the JPR Research Panel, to its UK National Jewish Identity Survey, held in November – December 2022
Some of the key findings in this factsheet:
Just over one in three Jews (34%) say Shabbat is ‘very important’ to their Jewish identity, a substantially lower proportion than those who say the same about ‘remembering the holocaust’ (71%), ‘strong moral and ethical behaviour’ (69%) or ‘feeling part of the Jewish People’ (65%).
While 88% of Orthodox Jews say Shabbat is ‘very important’ to their Jewish identity, this is only the case for 36% of Traditional Jews and just 28% of Reform/Progressive Jews.
About six in ten (61%) British Jews attend Friday night meals most weeks, while 58% regularly make time for family and friends, and 50% take a break from work on Shabbat.
80% of British Jews light candles on Friday night at least occasionally, and about the same proportion report buying Challah (plaited bread) at least occasionally. Observance of Shabbat peaks between the ages 40-49.
27% of respondents attend synagogue most Shabbats or more often. 23% abstain from driving during Shabbat, and 20% say they do not switch on electric lights on Shabbat.
Abstract: Staatsexamen am Feiertag? Arbeiten statt Neujahrsfest? Immer wieder kommt es im Alltag von Jüdinnen und Juden in Deutschland zu Konflikten zwischen religiösem Leben und weltlichen Ansprüchen und staatlichen Regelungen. Jüdische Studierende berichten davon, dass sie oft zwischen einem zügigen Studienabschluss und ihrem Glauben wählen müssen, da Prüfungstermine auf Samstag, also Schabbat, oder auf hohe jüdische Feiertage gelegt werden – ganz ohne Ersatztermine. Auch in der Arbeitswelt besteht oft kein Verständnis gegenüber der Befolgung der halachischen Arbeitsruhegebote. Alternative Prüfungstermine und Freistellungen von der Arbeit oder vom Schulunterricht für die Religionsausübung zu verweigern, verletzt aber die Religionsfreiheit und stellt eine unzulässige Benachteiligung dar.
Mit diesem Buch wird die Bedeutung der jüdischen Feiertage beleuchtet und gezeigt, wie der Gesetzgeber handeln müsste, soll die Religionsfreiheit von Jüdinnen und Juden in unserer Rechtsordnung den verfassungsrechtlich gebotenen Respekt erfahren.
Mit Beiträgen von Zsolt Balla, Daniel Fabian, Christian Gehring, Eric Haußmann, Susanna Kahlefeld, Rainer Kampling, Dorothea Marx, Sarah Serebrinski, Anna Staroselski, Heinrich de Wall
Herausgegeben vom Tikvah Institut und Volker Beck
Mit einem Vorwort von Volker Beck
Mit Grußworten von Patricia Ehret und Shila Erlbaum
Abstract: Selon la tradition, ce n’étaient pas les Juifs qui gardaient le Shabbat, mais c’était le Shabbat, qui gardait les Juifs pendant des milliers des années. Malgré le fait que le contenu et le sens de l’institution du Shabbat est caractérisé par de changements continus, il représente, en effet, un élément de la tradition multicolore et complexe du peuple Juif, contribuant à la construction et à la maintenance de l’identité même au 21ième siècle. Dans mon étude, j’examine l’importance du Shabbat dans les vies des individus, et dans celles des communautés de deux synagogues budapestoises de nos jours. Je m’appuierai sur mes deux études sur le terrain réalisées dans deux synagogues des courants neo-orthodoxe et néologue. En comparant les résultats de ces recherches, je démontrerai comment les interdictions du Shabbat puis les conditions, et les défis du monde moderne – par exemple le renoncement aux outils de la télécommunication ou bien aux moyens du transport public – résultent de stratégies d’harmonisation différentes. Les communautés Juives modernes et postmodernes doivent faire face aux problèmes inconnus auparavant: chaques communautés disposent de réponses officielles aux questions de la circulation, ou du réchauffement du repas pendant Shabbat, de l’usage du smartphone ou l’ordinateur, etc., et entre les murs de la synagogue, les membres de la communauté sont obligés de se comporter selon ces règles. D’après mes expériences les réponses individuelles diffèrent souvent de la résolution officielle, et la communauté peut prendre des sanctions contre les offenseurs d’un comportement impropre – en général ce sont plutôt des avertissements oraux. L’examen de la vie privée est hors contrôle de la communauté, puisque c’est l’individu soi-même qui construit son identité, et qui décide s’il préfère adhérer aux régulations de Shabbat ou acheter une paire de jeans. Toujours est-il, que dans la majorité des cas il y a une contradiction entre la pratique réelle et l’image idéalisé du comportement individuelle. Par de réponses et de réflexions individuelles, je montrerai un aperçu de la vie Juive de Budapest de nos jours. Une des forces organisatrices de cette vie est l’effort fait pour s’identifier dans une société du 21ième siècle déterminée par de règles religieuses, la tradition, mais également par la science et la technique.
Abstract: The Jewish community of Dublin has been in existence for 400 years. Nowadays, many Dublin Jews are descended from Lithuanians who settled in Dublin at the turn of the twentieth century. Most Dublin Jews are integrated into Dublin society, yet little is known of cultural practices specific to Dublin’s Jewish community. This dissertation focuses on the practice of liturgical music in Terenure synagogue, one of Dublin’s two remaining Orthodox synagogues. While music is an integral part of all synagogue services throughout the year, the musical repertoire of the Sabbath morning service has been selected as representing the music which is most commonly experienced by practicing Orthodox Jews in Dublin. Much of the music in Dublin’s Orthodox synagogue has been retained as part of a Lithuanian oral tradition. However, the Dublin Jewish community is currently undergoing a demographic shift, owing to the emigration of Dublin-born Jews coupled with migration into Dublin of Jews from a variety of social, cultural and national backgrounds. As the profile of the Jewish community changes, there is evidence of a gradual shift in the musical tradition of the synagogue. Here there is an attempt to preserve part of the Lithuanian musical tradition for the future.
Ethnographic fieldwork has been conducted among all sections of the Jewish community of Dublin in order to obtain information regarding the history, culture and identity of Dublin Jews. This has provided insight into the oral tradition which has retained the music of the Orthodox synagogue thus far. Other sources of information have included archives and further published/unpublished resources. The research has also involved recording, transcribing and analysing examples of liturgical Jewish music performed in Dublin. This has resulted in a comprehensive historical account of the Dublin Jewish community together with a discussion on Irish Jewish identity. Such material provides a background for the corpus of music which has been collected from various contributors. As well as recordings, this features six fully transcribed versions of the main sections from the Orthodox Sabbath service performed by five individuals, and a discussion on performance practice within the synagogue. It also includes examples of congregational singing which also forms a significant part of the service. Considerations are given to issues including emotion, identity, transmission, gender and the role of the congregation in the performance of music within the Orthodox synagogue of Dublin.
The findings reveal that musical performance in the synagogue assists in promoting a sense of community among those who participate. Orthodox Jewish liturgical music and the way it is disseminated whether in the synagogue or other setting also provides a link with the past, dialogue with the past being an integral part of broad Jewish culture. Prior to this, little has been documented regarding the music of the Orthodox Dublin synagogue; therefore this research provides a basis on which further study of the topic may be conducted.
Abstract: Kosher food is not necessarily the same as 'Jewish' food. The thesis explores ideas of Jewish identity in Britain in relation to food, examining the period from the end of austerity in the mid-1950s until the beginning of the twenty-first century. The period starts with Britain's emergence from the strictures of rationing and the development of an era of abundance and choice that has led, at the beginning of the twenty-first century, to a complex and ambivalent relationship between food and society. The thesis explores food in relation to the histories of diverse British Jewish communities and individuals deploying a range of evidence including oral histories, memoirs, journalism and cookery books. It studies the practice of Jewish identity and food, looking at Jewish communities ranging from the strictly Orthodox to progressive Jews. Theories of place, displacement and circuitry in the context of a global food economy are central to the thesis as are ideas of memory, myth and ritual. The first two chapters study the religious, political and social context of kosher food practice in Britain, analysing relations between the ecclesiastical authorities, the kosher food industry and consumers in which issues of class and gender are pivotal. Non-Jewish responses to kosher food are also examined. The third chapter interrogates the culinary origins of Ashkenazi and Sephardi food in Britain in the context of the globalization of the food industry, questioning how this affects the 'Jewishness' of specific culinary practices. The final chapter investigates the meaning and development of Jewish food rituals with respect to Sabbath and festival observance. The thesis suggests that despite the particularity of Jewish practice in relation to food, and the specific circumstances of the Diaspora, the Jewish practice of identity through food should not be treated as exceptional. The concept of 'Jewish' food is as problematic and as valid as the identification of any other group with a specific cuisine.
Abstract: E tanulmány kérdése az, hogy vajon miként beszélhetünk élő zsidó kultúráról ma, miként beszélhetünk zsidó kulturális kollektív identitásról Budapesten, illetve milyen elméleti, módszertani lehetőségek kínálkoznak a zsidó identitás körüljárására.
Az ekként megfogalmazott kérdés a továbbiakban a következőképpen szervezi e dolgozat gondolatmenetét:
I. A hagyomány szövegeihez való viszonyulás, mint hermeneutikai probléma (az önértelmezés és az emlékezés fogalmai szerint).
II. A hagyomány tudásának jelentősége a zsidó kollektív identitásban
a). A zsoltárokra és b.) Istennevekre vonatkozó tudás szerepe a zsidó kollektív identitásképzés kulturális emlékezetében.
III. Zsoltárszövegek elemzése az egyiptomi kivonulás-történet intertextusa tekintetében
A zsidó szövegértelmezés hermeneutikája, mint kulturális emlékezési stratégia.
A zsoltárszövegekben lévő jahvikus történetek, mint a szervezett kulturális emlékezet alakzatai.[1]
a) A zsoltárok keletkezéstörténetének emlékezete.
b). A kivonulás emlékezési alakzata a zsoltárban (Isten neve, mint Izrael uralkodója, királya, szövetségese).
c). Az elkülönülés, tisztaságkultusz és névtabu, mint védekezés a bálványimádókkal szemben (Isten nevének és népének szentsége).
d). Az emlékezés követelménye a zsoltárokban.[2]
IV. A Tarot tana, Isten nevének mágikus, "paraliturgikus" gyakorlatának tudománya.[3]
V. A budapesti diaszpórában élő zsidóság jahvikus történeteinek és ön-identifikáló vallomásainak értelmezése az egyiptomi kivonulás-történet mozzanatai alapján
a). A kutatás hermeneutikai szituációja (a mai élő zsidó kultúra, mint egy "másik" kultúra megértésproblémája).
b). Mit jelentenek a jahvikus történetek?
c). Hogyan értelmezhetőek a mai jahvikus történetek?
1. A kivonulás emlékezési alakzata (a saját országon kívül kapott törvények megtartása a diaszpórában).
2. Elkülönülés, tisztaságkultusz, megszentelés (pótnév, névtabu, tisztító-, gyógyító-eljárások és más Istennév gyakorlatok a megszentelés jegyében).
3. Az emlékezés követelménye (a zsidóságba visszatanulók, visszatérők).
VI. Szédereste a budapesti Bethlen téri zsinagógában (esettanulmány)
1. Problémafelvetés, módszerek
2. Az egyiptomi kivonulásra való emlékezés a mai gáluti peszáchkor
3. Peszáchi előkészületek
a). A kikóseroltatás
b). A kikóseroltatás skálája
c). A chóméc felkutatásának szertartása
d). Az elsőszülöttek böjtje
4. Szédereste a zsinagógában
a). A Széder jelentése és micvái
b). A Szédertál
c). A közönséges macesz és a maca smura
d). "Beszéld el fiadnak". A tradíció átadásának micvája Szédereste
e). A négy kérdés (Má nistáná)
f). Az áfikomán
g). A külső kör viszonya a tradícióhoz
5. Pészách második napja: Szédereste otthon
6. Konklúzióként: a mai zsidó identitás és a mai élő zsidó kultúra éppen ilyensége.
VII. Az emlékezés alkalma: a Sábesz
1. A Szombat, mint a teremtésre és az egyiptomi kivonulásra való emlékezés alkalma
2. Beszélgetés a Szombatról (a beszélgetőpartnerek bemutatása)
3. Nem minden szombat Sábesz? (nem mindenki tart minden szombatot)
4. A szombat bejövetele (készülődés, gyertyagyújtás)
5. Ortodox és neológ péntek esti Kiddustartás otthon
6. Kiddus a neológ zsinagógában
7. Kiddus az ortodox étteremben
8. A szombati pihenés (a munkatilalom)
9. Az idő másféle megtapasztalása elválasztja a kultúrákat
10. A Szombat van az emberért, vagy az ember szombatért?[4]
11. A szombat megszegése, vagy a törvény felfüggesztése
12. Kitérő: "a neológok nem tartanak igazi sábeszt (egy ortodox véleménye a neológok vallási viselkedéséről)
13. A Holocaust-élmény kiút a tradícióból
14. Szombati micve
15. A Hávdálá
16. Konklúziók: a szombattartás különbözősége a tradícióra való különféle emlékezésmód szerint.
VIII. Konklúziók. E tanulmány célja: lépésről lépésre megismerkedni egy másik kultúra néhány jelenségével. Az első fejezetek célja éppen ez: beletanulni abba a kulturális tradícióba, amely "más" számomra, majd megérteni és megértetni az olvasóval a maga történeti kontextusában ennek sajátosságait, jelenlegi élő működését.
A tanulmány végére remélhetőleg körvonalazódik az, hogy miként rendelkeznek identitásképző erővel a jahvikus történetek emlékezési alakzatai a mai élő zsidó kultúrában.
