Abstract: Selon la tradition, ce n’étaient pas les Juifs qui gardaient le Shabbat, mais c’était le Shabbat, qui gardait les Juifs pendant des milliers des années. Malgré le fait que le contenu et le sens de l’institution du Shabbat est caractérisé par de changements continus, il représente, en effet, un élément de la tradition multicolore et complexe du peuple Juif, contribuant à la construction et à la maintenance de l’identité même au 21ième siècle. Dans mon étude, j’examine l’importance du Shabbat dans les vies des individus, et dans celles des communautés de deux synagogues budapestoises de nos jours. Je m’appuierai sur mes deux études sur le terrain réalisées dans deux synagogues des courants neo-orthodoxe et néologue. En comparant les résultats de ces recherches, je démontrerai comment les interdictions du Shabbat puis les conditions, et les défis du monde moderne – par exemple le renoncement aux outils de la télécommunication ou bien aux moyens du transport public – résultent de stratégies d’harmonisation différentes. Les communautés Juives modernes et postmodernes doivent faire face aux problèmes inconnus auparavant: chaques communautés disposent de réponses officielles aux questions de la circulation, ou du réchauffement du repas pendant Shabbat, de l’usage du smartphone ou l’ordinateur, etc., et entre les murs de la synagogue, les membres de la communauté sont obligés de se comporter selon ces règles. D’après mes expériences les réponses individuelles diffèrent souvent de la résolution officielle, et la communauté peut prendre des sanctions contre les offenseurs d’un comportement impropre – en général ce sont plutôt des avertissements oraux. L’examen de la vie privée est hors contrôle de la communauté, puisque c’est l’individu soi-même qui construit son identité, et qui décide s’il préfère adhérer aux régulations de Shabbat ou acheter une paire de jeans. Toujours est-il, que dans la majorité des cas il y a une contradiction entre la pratique réelle et l’image idéalisé du comportement individuelle. Par de réponses et de réflexions individuelles, je montrerai un aperçu de la vie Juive de Budapest de nos jours. Une des forces organisatrices de cette vie est l’effort fait pour s’identifier dans une société du 21ième siècle déterminée par de règles religieuses, la tradition, mais également par la science et la technique.
Abstract: Kosher food is not necessarily the same as 'Jewish' food. The thesis explores ideas of Jewish identity in Britain in relation to food, examining the period from the end of austerity in the mid-1950s until the beginning of the twenty-first century. The period starts with Britain's emergence from the strictures of rationing and the development of an era of abundance and choice that has led, at the beginning of the twenty-first century, to a complex and ambivalent relationship between food and society. The thesis explores food in relation to the histories of diverse British Jewish communities and individuals deploying a range of evidence including oral histories, memoirs, journalism and cookery books. It studies the practice of Jewish identity and food, looking at Jewish communities ranging from the strictly Orthodox to progressive Jews. Theories of place, displacement and circuitry in the context of a global food economy are central to the thesis as are ideas of memory, myth and ritual. The first two chapters study the religious, political and social context of kosher food practice in Britain, analysing relations between the ecclesiastical authorities, the kosher food industry and consumers in which issues of class and gender are pivotal. Non-Jewish responses to kosher food are also examined. The third chapter interrogates the culinary origins of Ashkenazi and Sephardi food in Britain in the context of the globalization of the food industry, questioning how this affects the 'Jewishness' of specific culinary practices. The final chapter investigates the meaning and development of Jewish food rituals with respect to Sabbath and festival observance. The thesis suggests that despite the particularity of Jewish practice in relation to food, and the specific circumstances of the Diaspora, the Jewish practice of identity through food should not be treated as exceptional. The concept of 'Jewish' food is as problematic and as valid as the identification of any other group with a specific cuisine.
Abstract: E tanulmány kérdése az, hogy vajon miként beszélhetünk élő zsidó kultúráról ma, miként beszélhetünk zsidó kulturális kollektív identitásról Budapesten, illetve milyen elméleti, módszertani lehetőségek kínálkoznak a zsidó identitás körüljárására.
Az ekként megfogalmazott kérdés a továbbiakban a következőképpen szervezi e dolgozat gondolatmenetét:
I. A hagyomány szövegeihez való viszonyulás, mint hermeneutikai probléma (az önértelmezés és az emlékezés fogalmai szerint).
II. A hagyomány tudásának jelentősége a zsidó kollektív identitásban
a). A zsoltárokra és b.) Istennevekre vonatkozó tudás szerepe a zsidó kollektív identitásképzés kulturális emlékezetében.
III. Zsoltárszövegek elemzése az egyiptomi kivonulás-történet intertextusa tekintetében
A zsidó szövegértelmezés hermeneutikája, mint kulturális emlékezési stratégia.
A zsoltárszövegekben lévő jahvikus történetek, mint a szervezett kulturális emlékezet alakzatai.[1]
a) A zsoltárok keletkezéstörténetének emlékezete.
b). A kivonulás emlékezési alakzata a zsoltárban (Isten neve, mint Izrael uralkodója, királya, szövetségese).
c). Az elkülönülés, tisztaságkultusz és névtabu, mint védekezés a bálványimádókkal szemben (Isten nevének és népének szentsége).
d). Az emlékezés követelménye a zsoltárokban.[2]
IV. A Tarot tana, Isten nevének mágikus, "paraliturgikus" gyakorlatának tudománya.[3]
V. A budapesti diaszpórában élő zsidóság jahvikus történeteinek és ön-identifikáló vallomásainak értelmezése az egyiptomi kivonulás-történet mozzanatai alapján
a). A kutatás hermeneutikai szituációja (a mai élő zsidó kultúra, mint egy "másik" kultúra megértésproblémája).
b). Mit jelentenek a jahvikus történetek?
c). Hogyan értelmezhetőek a mai jahvikus történetek?
1. A kivonulás emlékezési alakzata (a saját országon kívül kapott törvények megtartása a diaszpórában).
2. Elkülönülés, tisztaságkultusz, megszentelés (pótnév, névtabu, tisztító-, gyógyító-eljárások és más Istennév gyakorlatok a megszentelés jegyében).
3. Az emlékezés követelménye (a zsidóságba visszatanulók, visszatérők).
VI. Szédereste a budapesti Bethlen téri zsinagógában (esettanulmány)
1. Problémafelvetés, módszerek
2. Az egyiptomi kivonulásra való emlékezés a mai gáluti peszáchkor
3. Peszáchi előkészületek
a). A kikóseroltatás
b). A kikóseroltatás skálája
c). A chóméc felkutatásának szertartása
d). Az elsőszülöttek böjtje
4. Szédereste a zsinagógában
a). A Széder jelentése és micvái
b). A Szédertál
c). A közönséges macesz és a maca smura
d). "Beszéld el fiadnak". A tradíció átadásának micvája Szédereste
e). A négy kérdés (Má nistáná)
f). Az áfikomán
g). A külső kör viszonya a tradícióhoz
5. Pészách második napja: Szédereste otthon
6. Konklúzióként: a mai zsidó identitás és a mai élő zsidó kultúra éppen ilyensége.
VII. Az emlékezés alkalma: a Sábesz
1. A Szombat, mint a teremtésre és az egyiptomi kivonulásra való emlékezés alkalma
2. Beszélgetés a Szombatról (a beszélgetőpartnerek bemutatása)
3. Nem minden szombat Sábesz? (nem mindenki tart minden szombatot)
4. A szombat bejövetele (készülődés, gyertyagyújtás)
5. Ortodox és neológ péntek esti Kiddustartás otthon
6. Kiddus a neológ zsinagógában
7. Kiddus az ortodox étteremben
8. A szombati pihenés (a munkatilalom)
9. Az idő másféle megtapasztalása elválasztja a kultúrákat
10. A Szombat van az emberért, vagy az ember szombatért?[4]
11. A szombat megszegése, vagy a törvény felfüggesztése
12. Kitérő: "a neológok nem tartanak igazi sábeszt (egy ortodox véleménye a neológok vallási viselkedéséről)
13. A Holocaust-élmény kiút a tradícióból
14. Szombati micve
15. A Hávdálá
16. Konklúziók: a szombattartás különbözősége a tradícióra való különféle emlékezésmód szerint.
VIII. Konklúziók. E tanulmány célja: lépésről lépésre megismerkedni egy másik kultúra néhány jelenségével. Az első fejezetek célja éppen ez: beletanulni abba a kulturális tradícióba, amely "más" számomra, majd megérteni és megértetni az olvasóval a maga történeti kontextusában ennek sajátosságait, jelenlegi élő működését.
A tanulmány végére remélhetőleg körvonalazódik az, hogy miként rendelkeznek identitásképző erővel a jahvikus történetek emlékezési alakzatai a mai élő zsidó kultúrában.
