Search results

Your search found 3 items
Sort: Relevance | Topics | Title | Author | Publication Year
Home  / Search Results
Date: 2014
Abstract: A bennünket körülvevő világot azáltal lakjuk be, hogy jelentéssel töltjük meg. Sokszor ugyanannak a térnek a legkülönbözőbb jelentései alakulnak ki. A jelentéshez pedig használat társul, legyen szó az ünnepek rítusairól vagy a mindennapok rutinjairól. A különböző csoportok különbözőképpen használhatják ugyanazt a teret. A tér – puszta fizikai megjelenésén túl – a kogníció szintjére is kivetül: tapasztaljuk, ábrázoljuk azt, s emlékezünk rá, elbeszéléseinkben újraalkotjuk azt. Mindehhez keretet pedig az a csoport szolgáltat, amelyhez tartozunk. Hacar hakados Makave – a Makói Szent Udvar alatt a makói orthodox főrabbi belzi chászid mintákat követő dédunokáját, Simon Lemberger rabbit közösségi vallási tekintélyként elismerő elszármazott makói orthodox zsidók értendők, akik többnyire a Szentföldön, részben pedig az USA-ban, Bécsben, Londonban és Ausztráliában élnek. A történeti Magyarország területéről különböző világvárosokban újraalakult orthodox és chászid zsidó közösségek gyökeres változásokra adott válasza az azoj ví in der alter chájm elve lett, amely szerint ugyanúgy kell tenni mindent, mint a régi hazában. Ennek újratapasztalását 1994-től a makói világ találkozók segítik. A felújított orthodox zsinagóga a makóiság egyik fő jelképévé vált. Az egykori Nagy és Kis zsidó utca a zarándoklatok során a felmenők elveszített világát segít felidézni. A közösségi és genealógiai emlékezet szempontjából hasonló jelentőségűek a közösség egykori temetői, amelyek a makói közösség folytonosságát jelenítik meg az 1740 körüli püspöki telepítéstől a 20. század közepéig. Vorhand Mózes rabbi emléke körül pedig egy új nemzedéki emlékezet és „makóiság” új környezetbe illeszkedő önértelmezése alakul ki.