Abstract: A bennünket körülvevő világot azáltal lakjuk be, hogy jelentéssel töltjük
meg. Sokszor ugyanannak a térnek a legkülönbözőbb jelentései alakulnak ki.
A jelentéshez pedig használat társul, legyen szó az ünnepek rítusairól vagy a
mindennapok rutinjairól. A különböző csoportok különbözőképpen használhatják
ugyanazt a teret. A tér – puszta fizikai megjelenésén túl – a kogníció
szintjére is kivetül: tapasztaljuk, ábrázoljuk azt, s emlékezünk rá, elbeszéléseinkben
újraalkotjuk azt. Mindehhez keretet pedig az a csoport szolgáltat,
amelyhez tartozunk.
Hacar hakados Makave – a Makói Szent Udvar alatt a makói orthodox
főrabbi belzi chászid mintákat követő dédunokáját, Simon Lemberger rabbit
közösségi vallási tekintélyként elismerő elszármazott makói orthodox zsidók
értendők, akik többnyire a Szentföldön, részben pedig az USA-ban, Bécsben,
Londonban és Ausztráliában élnek.
A történeti Magyarország területéről különböző világvárosokban újraalakult
orthodox és chászid zsidó közösségek gyökeres változásokra adott válasza
az azoj ví in der alter chájm elve lett, amely szerint ugyanúgy kell tenni
mindent, mint a régi hazában. Ennek újratapasztalását 1994-től a makói világ
találkozók segítik.
A felújított orthodox zsinagóga a makóiság egyik fő jelképévé vált. Az egykori
Nagy és Kis zsidó utca a zarándoklatok során a felmenők elveszített
világát segít felidézni. A közösségi és genealógiai emlékezet szempontjából
hasonló jelentőségűek a közösség egykori temetői, amelyek a makói közösség
folytonosságát jelenítik meg az 1740 körüli püspöki telepítéstől a 20. század
közepéig. Vorhand Mózes rabbi emléke körül pedig egy új nemzedéki emlékezet
és „makóiság” új környezetbe illeszkedő önértelmezése alakul ki.
