Abstract: Together we seek to model the redemptive, liberatory, activist, feminist approach to collaborative working to which both authors are committed as teachers, students, rabbis and activists. In our rabbinic chain of tradition (more particularly through other female rabbis) we explore, through the lenses of student and teacher, the 5-year rabbinic course at Leo Baeck College (LBC). We seek to demonstrate how, when working at its best, LBC trains rabbis as activists. Our contention is that the rabbinic education at LBC has the potential to be transformative in creating rabbis as activist leaders, an ideal which ought to transcend the rabbinic training seminary and be taken forward into community.
Abstract: Jewish social justice education is an active and growing field of practice, encompassing a diverse range of agendas and practices: teaching Jewish texts and values around issues of refugees, human rights and environmental justice; organising members of the Jewish community to oppose the occupation of the Palestinian territories and support the Israeli Left; advancing gender equality and LGBT+ inclusion within the community through informal education and training; engaging Jewish students in volunteer service-learning projects to alleviate poverty in the developing world; building inter-faith coalitions to work on local agendas such as housing, crime and healthcare; encouraging a culture of charitable giving and volunteering among Jewish young people; and mobilising Jews in the national and international political arenas around issues such as gun violence, climate change, immigration, hate crime and antisemitism. Yet Jewish social justice education remains an under-researched and under-theorised phenomenon. This theoretical lacuna has practical implications for the thousands of educators and activists across the world who are attempting to achieve social justice ends through the medium of Jewish education but have no well thought-out rationale as to what this might mean and, consequently, cannot know if it has any chance of success. This thesis explores possible theoretical foundations for Jewish social justice education by creating a hermeneutical dialogue between Freirean critical pedagogy, Catholic models of social justice education, Jewish social justice literature and interviews with thinkers and practitioners who consider themselves to be part of the Jewish social justice education enterprise. After drawing out and analysing the philosophical, political and educational themes that emerge from this dialogue, I propose three possible directions a coherent normative theory of Jewish social justice education could take: ‘Jewish politics in a renewed public sphere’, ‘Jewish education for relational community building’ and ‘Jewish critical pedagogy for cultural emancipation’.
Abstract: Institutionalised religion, as a powerful force in the structuring of the daily lives of probably the majority of the world’s population, is a field of social research to which geographers can usefully contribute. This paper examines ancient and contemporary forms of Judaism, exploring the underlying codes and regulations designed to structure every aspect of life. The first part of the paper examines institutionalised uses of space in ancient times, as recorded in the sacred Jewish text of the Talmud. Through the sacred geography of the great Temple in Jerusalem and the legal authority of the religious court to punish offenders, the social system was (in principle at least) highly ordered and regulated. The second part examines the institutionalisation of the religion in contemporary times, which for orthodox Jews involves attempting to practise and maintain these same ancient codes and regulations. Practising ancient ways of life in contemporary (post)modern contexts can be extremely difficult, however, which I discuss with reference to the proposals of the religious authorities in Manchester, England, to construct an eruv; a legalistic device consisting of poles and wires which changes the classification of space, allowing (in particular) the elderly, infirm and parents with young children to travel on the Sabbath. The device faces criticism from secular and religious sources over the rights to ‘claim space’ and the religious legalistic viability of the project.
Abstract: E tanulmány kérdése az, hogy vajon miként beszélhetünk élő zsidó kultúráról ma, miként beszélhetünk zsidó kulturális kollektív identitásról Budapesten, illetve milyen elméleti, módszertani lehetőségek kínálkoznak a zsidó identitás körüljárására.
Az ekként megfogalmazott kérdés a továbbiakban a következőképpen szervezi e dolgozat gondolatmenetét:
I. A hagyomány szövegeihez való viszonyulás, mint hermeneutikai probléma (az önértelmezés és az emlékezés fogalmai szerint).
II. A hagyomány tudásának jelentősége a zsidó kollektív identitásban
a). A zsoltárokra és b.) Istennevekre vonatkozó tudás szerepe a zsidó kollektív identitásképzés kulturális emlékezetében.
III. Zsoltárszövegek elemzése az egyiptomi kivonulás-történet intertextusa tekintetében
A zsidó szövegértelmezés hermeneutikája, mint kulturális emlékezési stratégia.
A zsoltárszövegekben lévő jahvikus történetek, mint a szervezett kulturális emlékezet alakzatai.[1]
a) A zsoltárok keletkezéstörténetének emlékezete.
b). A kivonulás emlékezési alakzata a zsoltárban (Isten neve, mint Izrael uralkodója, királya, szövetségese).
c). Az elkülönülés, tisztaságkultusz és névtabu, mint védekezés a bálványimádókkal szemben (Isten nevének és népének szentsége).
d). Az emlékezés követelménye a zsoltárokban.[2]
IV. A Tarot tana, Isten nevének mágikus, "paraliturgikus" gyakorlatának tudománya.[3]
V. A budapesti diaszpórában élő zsidóság jahvikus történeteinek és ön-identifikáló vallomásainak értelmezése az egyiptomi kivonulás-történet mozzanatai alapján
a). A kutatás hermeneutikai szituációja (a mai élő zsidó kultúra, mint egy "másik" kultúra megértésproblémája).
b). Mit jelentenek a jahvikus történetek?
c). Hogyan értelmezhetőek a mai jahvikus történetek?
1. A kivonulás emlékezési alakzata (a saját országon kívül kapott törvények megtartása a diaszpórában).
2. Elkülönülés, tisztaságkultusz, megszentelés (pótnév, névtabu, tisztító-, gyógyító-eljárások és más Istennév gyakorlatok a megszentelés jegyében).
3. Az emlékezés követelménye (a zsidóságba visszatanulók, visszatérők).
VI. Szédereste a budapesti Bethlen téri zsinagógában (esettanulmány)
1. Problémafelvetés, módszerek
2. Az egyiptomi kivonulásra való emlékezés a mai gáluti peszáchkor
3. Peszáchi előkészületek
a). A kikóseroltatás
b). A kikóseroltatás skálája
c). A chóméc felkutatásának szertartása
d). Az elsőszülöttek böjtje
4. Szédereste a zsinagógában
a). A Széder jelentése és micvái
b). A Szédertál
c). A közönséges macesz és a maca smura
d). "Beszéld el fiadnak". A tradíció átadásának micvája Szédereste
e). A négy kérdés (Má nistáná)
f). Az áfikomán
g). A külső kör viszonya a tradícióhoz
5. Pészách második napja: Szédereste otthon
6. Konklúzióként: a mai zsidó identitás és a mai élő zsidó kultúra éppen ilyensége.
VII. Az emlékezés alkalma: a Sábesz
1. A Szombat, mint a teremtésre és az egyiptomi kivonulásra való emlékezés alkalma
2. Beszélgetés a Szombatról (a beszélgetőpartnerek bemutatása)
3. Nem minden szombat Sábesz? (nem mindenki tart minden szombatot)
4. A szombat bejövetele (készülődés, gyertyagyújtás)
5. Ortodox és neológ péntek esti Kiddustartás otthon
6. Kiddus a neológ zsinagógában
7. Kiddus az ortodox étteremben
8. A szombati pihenés (a munkatilalom)
9. Az idő másféle megtapasztalása elválasztja a kultúrákat
10. A Szombat van az emberért, vagy az ember szombatért?[4]
11. A szombat megszegése, vagy a törvény felfüggesztése
12. Kitérő: "a neológok nem tartanak igazi sábeszt (egy ortodox véleménye a neológok vallási viselkedéséről)
13. A Holocaust-élmény kiút a tradícióból
14. Szombati micve
15. A Hávdálá
16. Konklúziók: a szombattartás különbözősége a tradícióra való különféle emlékezésmód szerint.
VIII. Konklúziók. E tanulmány célja: lépésről lépésre megismerkedni egy másik kultúra néhány jelenségével. Az első fejezetek célja éppen ez: beletanulni abba a kulturális tradícióba, amely "más" számomra, majd megérteni és megértetni az olvasóval a maga történeti kontextusában ennek sajátosságait, jelenlegi élő működését.
A tanulmány végére remélhetőleg körvonalazódik az, hogy miként rendelkeznek identitásképző erővel a jahvikus történetek emlékezési alakzatai a mai élő zsidó kultúrában.
Abstract: History - Das Freie Jüdische Lehrhaus in Frankfurt was an institution created by the well-known German-Jewish philosopher Franz Rosenzweig (1929-1886) in order to bring cultivated, but assimilated German Jews from the periphery of Jewish life to the center of it, without losing contact with general culture. In the Lehrhaus, the dialogical method was used, not in order to form Jewish professionals, but in order to bring Jews in contact with their own sources and to build and enrich Jewish persons.
The concept of Rosenzweig's Lehrhaus in Frankfurt constitutes a model of learning that could inspire us to counter assimilation in Germany today. Many Jews in Germany are alienated from the Jewish sources, Bible, Talmud, Midrash, Kabbalah or Jewish philosophy. They are not frequenting synagogues. They prefer the general calendar and do not follow the cycle of Sabbaths, Jewish holidays and fast days. They do not observe the laws of kashrut and the atmosphere in their homes is not particularly Jewish. Given this situation, it is only a matter of time before they completely disappear in general society, unless something is done.
Project - The project aims at avoiding assimilation and bringing Jews in contact with their Jewish culture by the creation of a center of Jewish learning that is not a yeshiva, where a specific conduct is required, nor an academic institution that approaches Jewish matters in a purely scientific way. The new Lehrhaus does not oppose scientific learning nor does it require a particular way of living. It only requires a minimal will to Judaism. The broad spectrum of Jews will be welcome in the Lehrhaus: secular Jews, religious ones, liberal and orthodox, Jews from Germany and new immigrants from ex-USSR, men and women. All persons with lively interest in Judaism could be candidates for learning in the Lehrhaus. The program of the Lehrhaus will be oriented towards the participants with their specific human and Jewish interests. The staff of the Lehrhaus will be recruited from amongst the Jews in Germany. They do not have to be professionals, but to be ready to teach Jewish matters and to bring with them an enthusiasm that is able to urge the participants to be linked to the hidden spark in their souls.
Snowball effect - Once the project proves to be successful in Kassel, other Lehrhäuser could be opened, say, in Frankfurt or Berlin,. This could eventually lead to a new German Jewish Renaissance, in the spirit envisaged by Rosenzweig himself in the 1920’s.
