Abstract: Minden országnak ahogyan megvan a maga sajátos nyelve, története, kultúrája, úgy a mindezekhez szervesen hozzátartozó, szintén csak a rá jellemzôen sajátos viszonya a zsidókhoz, s így az antiszemitizmushoz is. Minden újabb, a zsidósággal kapcsolatos esemény e régi hagyományra épül rá, s ebbôl vált ki friss reakciókat. Az úgynevezett európai „új antiszemitizmus” feltámadását nem a jelenlegi izraeli–palesztin konfliktus eseményei idézik elô, hanem az a mélyebb (a holokausztban már egyszer igazi arcát leleplezô), ezeréves európai– zsidó konfliktus – ama régi – talált benne alkalmat és ürügyet, hogy ismét feltámadjon. Alig leplezett vágy, hogy az izraelieket (a zsidókat) ugyanolyannak lássák, mint az európaiak kénytelen- kelletlen saját magukat: a holokauszt elkövetôinek. Hiszen az a narratíva is egyre nehezebben tartható tovább, hogy holokauszthoz csak a németeknek lenne közük – épp ellenkezôleg: világosodik ki lassan a kép – szinte az egész Nyugatés Kelet-Európát egyesítô közös tett volt.
