Abstract: Pour ceux qui définissent le judaïsme, à l'instar du modèle chrétien, comme une religion, parler de « Juifs laïcs » relève du non-sens, voire de la provocation. Pourtant l'histoire religieuse est coutumière de tels franchissements de frontières : ne parle-t-on pas de « christianisme profane » ? de « religion laïque » ? Preuves, s'il en est encore besoin, que toute définition univoque est incapable de décrire une réalité humaine. Une autre contestation vient, elle, des milieux juifs défenseurs de la Halakha : les Juifs laïcs seraient des hors-la-loi, au mieux des brebis égarées.
Mais les faits sont là, qui résistent à toute prescription normative. Ceux que j'ai contactés pour réaliser cette étude m'ont souvent répondu être « l'homme (ou la femme) de la situation ! ». Ces termes parlent. S'y reconnaissent ou acceptent volontiers d'être définis comme tels, ceux pour lesquels être juif ne passe pas – ou plus, ou pas uniquement – par une expérience ou une pratique religieuse, au sens étroit. « Juifs non pratiquants » alors, comme l'on parle de « catholiques non pratiquants », gardant mémoire de leur éducation chrétienne et demeurant fidèles à certaines valeurs morales qui lui seraient attachées ? Cette synonymie, qui conserve un lien avec le seul domaine religieux, est trop restrictive. Se définir « juif laïc » connote un attachement actif ou nostalgique à des langues (le yiddish, le judéo-espagnol, l'hébreu...), à des cuisines, à des terres d'origine (l'Alsace, la Pologne, l'Egypte...), à des littératures, à des histoires nationales ou intimes : bref, à des pans différents selon chacun, de ce qui est constitutif des cultures juives. Sans aucun doute faut-il, dès l'abord, ajouter à cette définition plurielle son ombre portée : les recherches personnelles, les questions, les tâtonnements les efforts de mémoire et d'invention qu'elle suscite.
Abstract: A szerzők és a szerkesztők tisztában vannak a magyar Holokauszt és a hozzá vezető jogfosztás egyedülállóan tragikus jelentőségével, azzal, hogy a magyar állam nem csupán nem védte meg, hanem meg is tagadta és halálba küldte saját honpolgárainak százezreit, de a jelen kötet a magyar és a zsidó történelmet (benne a magyar zsidók történetét is) nem pusztán passiótörténetként tárgyalja, hanem azt vizsgálta meg, hogy hogyan konstruálódnak ezek a közösségek, hogyan hatnak egymásra az egyéni és közösségi identitások narratívái, milyen interkulturális kapcsolódási pontjaik vannak, illetve történeti és szociológiai eszközökkel mennyire hasonlíthatók össze. A zsidó és magyar vagy ha úgy tetszik magyarzsidó, illetve zsidómagyar történetek komparatív módon nyernek jelentést, és az összehasonlítás egyben alkalom és felhívás a párhuzamos elbeszélések közötti dialógus lehetőségének kiaknázására is. A magyar és a zsidó identitás vizsgálata kilépett a Trianon és a Holokauszt miatt egyébként teljese legitim módon létrejött szenvedéstörténeti keretéből, és az általános és egyedi történelemben mutatja fel az egymással számtalanul és sokszor észrevehetetlenül összefonódott közösségek történeti egzisztenciáját.
Abstract: Vincze Kata Zsófia doktori disszertációjából készült kötete érzékeny keresztmetszetét adja a rendszerváltás utáni budapesti zsidó vallási közösségeknek. A Holokauszt, a kommunizmus és a vallásos zsidóság elvándorlása szinte teljesen megsemmisítette a magyarországi ortodoxiát, a vallásos zsidóságot. A kommunizmus alatt sokan elhallgatni kényszerültek zsidó származásukat, elfordulva a hagyományoktól, elfeledtetni igyekezték a következő nemzedékkel kulturális és vallási örökségüket. A Holokauszt utáni harmadik generáció azonban újraértékelni, újratanulni látszik az elhallgatott hagyományt. A rendszerváltás körüli sokféle zsidó vallási és etnikai identitás-felfedezés, -újratanulás, -újraértelmezés jelenti e kötet központi kérdéseit. A szerző visszatérőnek nevezi mindazokat, akik akár csak egy tradícióelemmel többet tartanak, mint a szüleik. Visszatérők, báál tsuvák azok, akik újra gyertyát gyújtanak péntek este, talán szombatot és kósert tartanak, megtanulnak héberül, esetleg alijáznak Izraelbe vagy csak tanulmányozzák a zsidó hagyományokat. A szerző a zsidó valláshoz való visszatérők, útkeresők, báál tsuvák életút-fragmentumait elemzi, a magyarországi zsidóság történelmi, társadalmi kontextusa keretében, kritikusan mutatva be a jelenkori magyarországi hagyományos ortodoxiát, modern ortodoxiát, neológiát, reform és Chábád Lubavics irányzatot.
