Search results

Your search found 317 items
copy result link
You ran an advanced options search Previous | Next
Sort: Relevance | Topics | Title | Author | Publication Year View all 1 2 3 4 5 6 7
Home  /  Search Results
Author(s): Özyürek, Esra
Date: 2016
Date: 2018
Abstract: In welchen Manifestationen tritt Antisemitismus im digitalen Zeitalter in Erscheinung? Wie, wo und von wem werden judenfeindliche Inhalte artikuliert und verbreitet?Welche Stereotype werden kodiert, welche Argumente benutzt? Welche Rolle spielen Emotionen und irrationale Affektlogik beim aktuellen Einstellungs- und Verbalantisemitismus? Inwiefern hat das Internet die Verbreitung und Intensivierung von Antisemitismen akzeleriert und forciert? Wie lassen sich die modernen Ausprägungen
des Judenhasses wissenschaftlich beschreiben, einordnen und erklären?

Die von der DFG vier Jahre lang geförderte Langzeitstudie zur Artikulation, Tradierung, Verbreitung und Manifestation von Judenhass im World Wide Web1 hat diese Fragen im Rahmen der empirischen Antisemitismusforschung systematisch und datenreich
untersucht.

Weltweit, so scheint es seit Jahren, nimmt die Artikulation und Verbreitung von Antisemitismen, insbesondere über das Web 2.0, stark zu. Diese Entwicklung in der virtuellen Welt korreliert in der realen Welt mit judenfeindlichen Übergriffen und Attacken, Drohungen und Beleidigungen sowie dem „neuen Unbehagen d.h. Furcht und Sorge in den jüdischen Gemeinden Deutschlands und Europas.

Dieser Eindruck, der sich bislang nur durch Einzelfälle dokumentiert sah (und deshalb zum Teil bezweifelt oder als subjektives „Gefühl“ in Frage gestellt wurde), wird nun durch die empirischen Daten der vorliegenden Langzeitstudie wissenschaftlich bestätigt.

Durch die Spezifika der Internetkommunikation (Reziprozität, aktive Netzpartizipation, Schnelligkeit, freie Zugänglichkeit, Multimodalität, Anonymität, globale Verknüpfung) und die steigende Relevanz der Sozialen Medien als meinungsbildende Informationsquelle in der Gesamtgesellschaft hat die schnelle, ungefilterte und nahezu grenzenlose Verbreitung judenfeindlichen Gedankengutes allein rein quantitativ ein Ausmaß erreicht, das es nie zuvor in der Geschichte gab. Die Digitalisierung der Informations-und Kommunikationstechnologie hat „Antisemitismus 2.0“ online schnell, multipel, textsortenspezifisch diffus und multimodal multiplizierbar gemacht. Jeden Tag werden Tausende neue Antisemitismen gepostet und ergänzen die seit Jahren im
Netz gespeicherten und einsehbaren judenfeindlichen Texte, Bilder und Videos. Im 10-Jahres-Vergleich hat sich die Anzahl der antisemitischen Online-Kommentare zwischen 2007 und 2018 z.T. verdreifacht. Es gibt zudem kaum noch einen Diskursbereich
im Netz 2.0, in dem Nutzer_innen nicht Gefahr laufen, auf antisemitische Texte zu stoßen, auch wenn sie nicht aktiv danach suchen.
Date: 2017
Abstract: Le nombre d’actes antisémites ayant donné lieu à un dépôt de plainte est passé de 808 en 2015 à 335 en 2016. Soit une baisse de 58%.

Le déploiement du plan de protection statique par l’opération Sentinelle à travers la France a, selon toute vraisemblance, contribué activement et dans des délais courts à cette baisse. Les effets à moyen et long termes des plans gouvernementaux luttant contre le racisme et l’antisémitisme sont très attendus pour continuer à réduire le nombre d’actes racistes et antisémites encore trop nombreux.

Relevons derrière ces chiffres encourageants certaines réalités qui doivent être intégrées à
l’analyse :

-L’ultra violence et le terrorisme, qui ciblent les Juifs en France, éclipsent souvent l’antisémitisme « du quotidien ». De très nombreuses victimes d’agressions verbales ou de violences légères antisémites ne déposent plus plainte. Elles cèdent à une
habituation ou à une banalisation. Le curseur de l’antisémitisme est allé si loin dans la terreur que les « signaux plus faibles » ne sont plus dénoncés ; alors que leur gravité et conséquences désastreuses restent entières.

-1 acte raciste sur 3 commis en France en 2016 est dirigé contre un Juif alors que les Juifs représentent moins de 1% de la population.

-Depuis de nombreuses années, il existe un glissement fort des propagandes et discours antisémites des anciens supports vers Internet. Or, à ce jour, le recensement exhaustif des incitations à la haine ou à la violence antisémites sur le Net n’existe pas.

-L'antisionisme et la haine d'Israël grandissants œuvrent comme des paravents masquant, décomplexant, voire légitimant l’antisémitisme. Comment mesurer et étudier un phénomène pour le combattre si on lui permet de se dissimuler ? Comment
cautionner un délit par un autre délit ?
Date: 2017
Abstract: Denne rapport beskriver og analyserer antallet af registrerede antisemitiske hændelser i Danmark i 2016. Rapporten er udarbejdet på grundlag af anmeldelser til AKVAH, der udgør en del af Det Jødiske Samfunds sikkerhedsorganisation.

AKVAH har i 2016 registreret 22 antisemitiske hændelser i Danmark fordelt på følgende kategorier: Forsøg på drab, trusler, antisemitiske ytringer, hærværk og anden chikane. Hændelserne fordeler sig på ét tilfælde af forsøg på drab, to tilfælde af trusler, 17 tilfælde af antisemitiske ytringer, et tilfælde af hærværk og et tilfælde af anden chikane. Ud af de 22 registrerede antisemitiske hændelser er der tre hændelser, hvor det er vurderet, at de alene kan betegnes som potentielt antisemitiske.

De 22 registrerede antisemitiske hændelser i 2016 er fire hændelser færre end antallet af
registrerede hændelser i 2015, der var på 26. Den eneste stigning i antallet af registrerede hændelser er sket inden for kategorien antisemitiske ytringer. I 2015 registrerede AKVAH 11 tilfælde af antisemitiske ytringer, som var den største hændelsesgruppe i det daværende år. Dette antal steg i 2016 til 17 registrerede tilfælde. Kategorien udgør således stadigvæk den største hændelsesgruppe.

Antallet af trusler, antallet af overfaldssituationer og fysisk chikane samt antallet af hærværkshændelser er derimod faldet. I 2015 blev der registreret syv tilfælde af trusler, mens der i 2016 blev registreret to tilfælde. Ligeledes blev der i 2015 registreret fire tilfælde af overfaldssituationer og fysisk chikane, mens der i 2016 ikke er blevet registreret sådanne tilfælde.

Der er også sket et fald i antallet af hærværksepisoder. I 2016 blev der registreret et tilfælde af hærværk, hvilket er et fald på to tilfælde i forhold til 2015. I både 2015 og 2016 er der blevet registreret ét tilfælde af kategorien drab og drabsforsøg. Generelt set er der registeret et samlet fald i antallet af ”grovere” antisemitiske hændelser fra 2015 til 2016.
Date: 2016
Abstract: Denne rapport beskriver og analyserer antallet af registrerede antisemitiske hændelser i Danmark i 2015. Rapporten er udarbejdet på grundlag af anmeldelser til AKVAH, der udgør en del af Det Jødiske Samfunds sikkerhedsorganisation.

Året 2015 er særligt, fordi det omfatter terrorangrebet på Københavns Synagoge. Natten mellem den 14. og 15. februar blev dansk-jødiske Dan Uzan myrdet af terroristen Omar El-Hussein, der havde palæstinensisk baggrund. AKVAH har ikke tidligere registreret antisemitisk motiverede mord, og det er så vidt vides første gang siden Anden Verdenskrig, at en jøde har mistet livet i Danmark, alene fordi vedkommende var jøde.

AKVAH har i 2015 registreret 26 antisemitiske hændelser i Danmark fordelt på følgende kategorier: Drab, overfaldssituationer og fysisk chikane, trusler, antisemitiske ytringer og hærværk. Hændelserne fordeler sig på ét tilfælde af drab, fire tilfælde, der kan kategoriseres som overfaldssituationer og fysisk chikane, syv tilfælde af trusler, 11 tilfælde af antisemitiske ytringer
og tre tilfælde af hærværk. Ud af de 26 registrerede antisemitiske hændelser er der to hændelser, hvor det er vurderet, at de alene kan betegnes som potentielt antisemitiske. Der er desuden én af de 26 registrerede hændelser, hvor det ikke har været muligt at afgrænse gerningstidspunktet til en specifik måned.

Det registrerede antal af antisemitiske hændelser i 2015 på 26 er 28 hændelser mindre end antallet af registrerede hændelser i 2014, der var på 54. Der er altså registreret omkring 50 % færre hændelser i 2015 end i 2014.

Når man ser nærmere på de enkelte hændelser, fremgår det, at det særligt er hændelser tilknyttet den ”mildeste” kategori, antisemitiske ytringer, som er blevet reduceret voldsomt i 2015. I 2014 registrerede AKVAH hele 39 tilfælde af antisemitiske ytringer. Dette tal blev i 2015 reduceret til 11 registrerede tilfælde. Mens kategorien antisemitiske ytringer i 2014 således kendetegnede omkring 75 % af det samlede antal registrerede hændelser, er denne andel faldet til omkring 40 % i 2015. Kategorien udgør dog stadigvæk den helt klart største hændelsesgruppe.
Date: 2016
Abstract: This article explores contemporary images of Jews and Muslims in Norway by using qualitative empirical data, namely the answers to an open-ended question that was included in a quantitative survey on attitudes towards Jews and other minorities in Norway, conducted in 2012. The target group for the survey consisted of Norwegian residents aged 18 and above. A total of 1522 people answered the questionnaire. The results of the survey can be considered as representative of the Norwegian population with respect to age, gender, education and geographical distribution.

Respondents were asked what they regarded to be the reasons for existing negative attitudes towards Jews and Muslims respectively. This article analyzes whether the perceptions reflected in the respondents’ answers represent stereotypical views and partly include traces of conspiracy beliefs. The article also discusses these perceptions within the broader perspective of Norwegian society, asking in which ways the data reflects ideas of inclusion and exclusion.

The analysis exposes differences regarding traditional stereotypes and prejudices against the two minorities and the ways in which these prejudices are linked to (perceived) contemporary conflicts and tensions – both within Norwegian society and internationally. Negative attitudes towards Jews are often explained with reference to the role played by Israel in the Middle East conflict, and almost never with specific reference to Norwegian society. The material contains few examples describing Jews as scapegoats for current social problems in Norway. On the contrary, respondents’ answers indicate social distance. Approximately half of the answers claim that negative attitudes towards Jews are due to the Israeli-Palestinian conflict. The images of Jews presented in connection with this conflict are predominantly negative and characterized by topics such as oppression, ruthlessness and power. The analysis shows how these statements serve to reduce complexity by effectively equating “Jews” with “Israelis”. As a consequence Jews seem to be excluded from the notion of the Norwegian national collective.

The statements about Muslims show that they are regarded to be citizens and as such part of Norwegian society, but with characteristics perceived as problematic and threatening. Respondents often connected negative attitudes towards Muslims with a “foreign culture”. Many statements describe Muslims as oppressive to women, as harboring undemocratic attitudes or as criminals.

The data shows how people develop generalizations, describing something as “typically Muslim” or “typically Jewish”, reflecting current debates and media coverage. Such generalizations derive their strength from placing the speaker in a morally superior position. In the present material these attitudes represent the antithesis of an implicit notion of the Norwegian community as a liberal, egalitarian and peace-loving society. Despite the differences, a clear picture emerges that the characterizations of both Jews and Muslims seem to serve a common function: to provide a contrast to this national self-image. Such polarized notions of “us” and “them”, however, undermine the values generally constructed as “Norwegian”: when “the other” bears problematic features that we do not want to acknowledge in ourselves or our communities, we lose the ability to critically reflect on who we are. While maintaining an idealized notion of “us”, we become increasingly dependent on a rejection and denial of the “other”.
Date: 2016
Abstract: Denne rapporten presenterer HL-senterets undersøkelse av hvorvidt og hvordan antisemittisme kommer til uttrykk i et utvalg
norske medier. Undersøkelsen har tatt utgangspunkt i et begrenset og strategisk utvalg saker fra redigerte nyhetsmedier og
kommentarfelt fra nettaviser og én av de utvalgte nyhetsmedienes Facebook-sider. Det er gjort kvantitative innholdsanalyser
av totalt 824 artikler og 2689 kommentarer. Det er også gjort en rent kvalitativ gjennomgang av cirka 250 Twitter-meldinger tilknyttet
emneknaggen «jøde», fra perioden 14. juli 2010 – 28. mai 2016.

Undersøkelsen viser at negative og problematiske utsagn og ytringer om jøder eksisterer i både de redigerte nyhetsmediene
og kommentarfeltene. Samlet sett er likevel slike ytringer, og spesielt eksplisitte antisemittiske utsagn, relativt lite utbredt i
det undersøkte materialet. Fremstillinger av jødene som en kollektiv størrelse og ansvarliggjøring av jøder for staten Israels politikk
er de problematiske uttrykksformene som har høyest forekomst i det undersøkte materialet. Den vanligste formen for
slike ytringer er generaliserende sammenblandinger av jøder som gruppe og staten Israel, og oppfordringer om at jøder som
gruppe skal ta tydelig avstand fra israelske handlinger. I blant refereres det også til «amerikanske jøder» eller «norske jøder»
som en enhet med felles meninger, interesser og mål. Det er videre en viss forekomst av ytringer som sammenlikner Israels
politikk overfor palestinerne med den nazistiske jødeforfølgelsen og negative utsagn som spiller på forestilte negative trekk ved
jødisk religion. I enkelte av kommentarfeltene forekommer tradisjonelle konspiratoriske antisemittiske forestillinger.

De problematiske enkeltutsagnene i redigerte nyhetsmedier er mest utbredt i leserbrev, kronikker og debattinnlegg som er
skrevet av eksterne bidragsytere, mens de kommer sjeldnere til uttrykk i redaksjonelle kronikker, ledere og nyhetsartikler tilknyttet
medienes egne medarbeidere. Slike ytringer utløser imidlertid i de fleste tilfeller konkrete tilsvar og reaksjoner, og blir dermed sjeldent
stående uimotsagt. Problematiske og til dels jødefiendtlige ytringer er noe mer utbredt i artikler som også inneholder uttalte
Israel-kritiske standpunkter. Samtidig har et tydelig flertall av de Israel-kritiske artiklene overhodet ikke forekomst av problematiske/
negative utsagn om jøder. Mange av de problematiske ytringene i de redigerte mediene er utslag av upresis og ubevisst språkbruk,
og sjeldent et uttrykk for antisemittiske intensjoner. Eksplisitte antisemittiske ytringer forekommer i svært liten grad i denne delen
av mediene.

Enkelte av de jødefiendtlige ytringene tenderer til å være mer eksplisitt uttrykt i kommentarfeltene.På samme måte som i de redigerte
nyhetsmediene har negative/problematiske ytringer om jøder i kommentarfeltene noe høyere forekomst i sammenheng med Israel-kritiske standpunkter. Det er imidlertid kommentarfeltene under saker om antisemittisme og Holocaust som utmerker seg ved å ha
høyest forekomst av problematiske og jødefiendtlige ytringer. Slike saker aktiverer også et klart flertall av de groveste konspiratoriske
antisemittiske ytringene. Selv om denne type ytringer er relativt lite utbredt også i de undersøkte kommentarfeltene, viser mangfoldet
blant de groveste antisemittiske uttrykkene en bemerkelsesverdig kontinuitet i det antisemittiske tankegodset.
Twitter-meldingene tilknyttet emneknaggen «jøde» skiller seg fra det øvrige undersøkte materialet. Selv om et mindretall
av meldingene spiller på antisemittiske klisjeer, er koplingen av denne emneknaggen til penger og moralske avvik innenfor
økonomi og profitt et gjennomgående trekk.Slike meldinger refererer ikke til faktiske eller forestilte jøder, men viser bl.a. til venners
gjerrighet, overdreven sparsomhet og kollegers lave arbeidsmoral. #jøde blir altså brukt som en metafor for slette karaktertrekk,som uvilje mot å betale gjeld, uærlig profittog latskap. Slike ytringer refererer til klassiske forestillinger i den moderne antisemittismen,og inngår i en historisk norsk satirisk tradisjon.

Author(s): Berek, Mathias
Date: 2018
Abstract: There is a persistent claim that new migrants to Europe, and specifically migrants from the Middle East and North Africa (MENA migrants), carry antisemitism with them. This assertion is made to different degrees in different countries and can take different forms. Nevertheless, in Europe, the association of rising antisemitism with migrants from the Middle East and North Africa
is widespread and needs to be evaluated.

MENA migrants have been symbolically central to the migration debate since 2011. These years have been framed by the Arab spring and its aftermath and by Europe’s crisis of refugee protection. This research project has focused specifically on MENA migrants, in response to the intensity of this debate, and in accordance with the brief from Foundation EVZ. The central concern of the research project has been to investigate whether the arrival of MENA migrants since 2011 has had an impact on antisemitic attitudes and behaviour in Western Europe. This report deals with the case of Belgium. The report also considers whether government and civil society agencies have identified a problem of antisemitism among MENA migrants. The findings are based on an extensive survey of existing quantitative and qualitative evidence. Additionally, new qualitative research has been undertaken to investigate the experiences and opinions of a range of actors.

This national report contributes to a larger research project conducted in 2016/2017 across five European countries – Belgium, France, Germany, the Netherlands and the United Kingdom. A final report, Antisemitism and Immigration in Western Europe Today: is there a connection? Findings and recommendations from a five-nation study, draws out common trends, makes comparisons and provides recommendations for civil society organizations and for governments.
Date: 2014
Date: 2018
Abstract: There is a persistent claim that new migrants to Europe, and specifically migrants from the Middle East and North Africa (MENA migrants), carry antisemitism with them. This assertion is made to different degrees in different countries and can take different forms. Nevertheless, in Europe, the association of rising antisemitism with migrants from the Middle East and North Africa is widespread and needs to be evaluated.

MENA migrants have been symbolically central to the migration debate since 2011. These years have been framed by the Arab spring and its aftermath and by Europe’s crisis of refugee protection. This research project has focused specifically on MENA migrants, in response to the intensity of this debate, and in accordance with the brief from Foundation EVZ. The central concern of the research project has been to investigate whether the arrival of MENA migrants since 2011 has had an impact on antisemitic attitudes and behaviour in Western Europe. This report deals with the case of the United Kingdom. The report also considers whether government and civil society agencies have identified a problem of antisemitism among MENA migrants. The findings are based on an extensive survey of existing quantitative and qualitative evidence. Additionally, new qualitative research has been undertaken to investigate the experiences and opinions of a range of actors.

This national report contributes to a larger research project conducted in 2016/2017 across five European countries – Belgium, France, Germany, the Netherlands and the United Kingdom. A final report, Antisemitism and Immigration in Western Europe Today: is there a connection? Findings and recommendations from a five-nation study, draws out common trends, makes comparisons and provides recommendations for civil society organizations and for governments.
Date: 2018
Abstract: There is a persistent claim that new migrants to Europe, and specifically migrants from the Middle East and North Africa (MENA migrants), carry antisemitism with them. This assertion is made to different degrees in different countries and can take different forms. Nevertheless, in Europe, the association of rising antisemitism with migrants from the Middle East and North Africa is widespread and needs to be evaluated.

MENA migrants have been symbolically central to the migration debate since 2011. These years have been framed by the Arab spring and its aftermath and by Europe’s crisis of refugee protection. This research project has focused specifically on MENA migrants, in response to the intensity of this debate, and in accordance with the brief from Foundation EVZ. The central concern of the research project has been to investigate whether the arrival of MENA migrants since 2011 has had an impact on antisemitic attitudes and behaviour in Western Europe. This report deals with the case of the Netherlands. The report also considers whether government and civil society agencies have identified a problem of antisemitism among MENA migrants. The findings are based on an extensive survey of existing quantitative and qualitative evidence. Additionally, new qualitative research has been undertaken to investigate the experiences and opinions of a range of actors.

This national report contributes to a larger research project conducted in 2016/2017 across five European countries – Belgium, France, Germany, the Netherlands and the United Kingdom. A final report, Antisemitism and Immigration in Western Europe Today: is there a connection? Findings and recommendations from a five-nation study, draws out common trends, makes comparisons and provides recommendations for civil society organizations and for governments.
Date: 2018
Abstract: There is a persistent claim that new migrants to Europe, and specifically migrants from the Middle East and North Africa (MENA migrants), carry antisemitism with them. This assertion is made to different degrees in different countries and can take different forms. Nevertheless, in Europe, the association of rising antisemitism with migrants from the Middle East and North Africa
is widespread and needs to be evaluated.

MENA migrants have been symbolically central to the migration debate since 2011. These years have been framed by the Arab spring and its aftermath and by Europe’s crisis of refugee protection. This research project has focused specifically on MENA migrants, in response to the intensity of this debate, and in accordance with the brief from Foundation EVZ. The central concern of the research project has been to investigate whether the arrival of MENA migrants since 2011 has had an impact on antisemitic attitudes and behaviour in Western Europe. This report deals with the case of France. The report also considers whether government and civil society agencies have identified a problem of antisemitism among MENA migrants. The findings are based on an extensive survey of existing quantitative and qualitative evidence. Additionally, new qualitative research has been undertaken to investigate the experiences and opinions of a range of actors.

This national report contributes to a larger research project conducted in 2016/2017 across five European countries – Belgium, France, Germany, the Netherlands and the United Kingdom. A final report, Antisemitism and Immigration in Western Europe Today: is there a connection? Findings and recommendations from a five-nation study, draws out common trends, makes comparisons and provides recommendations for civil society organizations and for governments.
Date: 2018
Abstract: There is a persistent claim that new migrants to Europe, and specifically migrants from the Middle East and North Africa (MENA migrants), carry antisemitism with them. This assertion is made to different degrees in different countries and can take different forms. Nevertheless, in Europe, the association of rising antisemitism with migrants from the Middle East and North Africa
is widespread and needs to be evaluated.

MENA migrants have been symbolically central to the migration debate since 2011. These years have been framed by the Arab spring and its aftermath and by Europe’s crisis of refugee protection. This research project has focused specifically on MENA migrants, in response to the intensity of this debate, and in accordance with the brief from Foundation EVZ. The central concern of the research project has been to investigate whether the arrival of MENA migrants since 2011 has had an impact on antisemitic attitudes and behaviour in Western Europe. This report deals with the case of Belgium. The report also considers whether government and civil society agencies have identified a problem of antisemitism among MENA migrants. The findings are based on an extensive survey of existing quantitative and qualitative evidence. Additionally, new qualitative research has been undertaken to investigate the experiences and opinions of a range of actors.

This national report contributes to a larger research project conducted in 2016/2017 across five European countries – Belgium, France, Germany, the Netherlands and the United Kingdom. A final report, Antisemitism and Immigration in Western Europe Today: is there a connection? Findings and recommendations from a five-nation study, draws out common trends, makes comparisons and provides recommendations for civil society organizations and for governments.
Author(s): Feldman, David
Date: 2018
Author(s): Feldman, David
Date: 2018
Author(s): Feldman, David
Date: 2018
Editor(s): Blobaum, Robert
Date: 2005
Date: 2018
Abstract: Het Centrum Informatie en Documentatie Israel (CIDI) maakt zich zorgen over het toenemende antisemitisme op internet en in de landelijke en lokale politiek. Op internet en via sociale media worden holocaustontkenning en complottheorieën over internationale Joodse samenzweringen breed verspreid. Dit soort beelden kunnen zich omzetten in haat en daadwerkelijke verbale of fysieke agressie tegen Joden.

Zorgwekkend zijn ook politieke uitingen met een antisemitische lading. CIDI-directeur Hanna Luden: ‘De grenzen van waar legitieme kritiek op Israel overgaat in antisemitisme worden opgezocht en steeds vaker overschreden’. Dieptepunt is een afbeelding op Facebook van de politieke partij DENK waarin de machtige Joodse lobby in het schaduwduister opereert; dit in verwijzing naar de beruchte antisemitische Protocollen van de Wijzen van Sion. Uitspraken over de ‘lange arm van Israël en de Joden’ en een WhatsAppgroep waar ‘Marokkaanse joden’ van de PvdA uitgemaakt zijn voor ‘verraders van onze gemeenschap’ zijn onaanvaardbaar, aldus Hanna Luden.

CIDI heeft in 2017 voor het eerst antisemitische uitingen op internet en in het politieke domein apart geregistreerd. Het gaat om 7 incidenten in het politieke domein en 24 op internet die bij CIDI zijn gemeld en die vervolgens zijn onderzocht en getoetst aan de definitie van antisemitisme die CIDI hanteert (zie de monitor). De werkelijke omvang van het aantal antisemitische uitingen via internet en sociale media is veel groter. Het door de overheid ingestelde Meldpunt Internet Discriminatie (MiND) registreerde in 2017 236 meldingen van antisemitisme. Dit is 17% van het totaal aantal meldingen over discriminatie. Dat is een hoog percentage, gegeven dat de Joodse minderheid slechts 0,3% van de Nederlandse samenleving uitmaakt.

Uit de vandaag gepubliceerde ‘Monitor antisemitische incidenten in Nederland 2017’ van het CIDI blijkt verder dat het aantal antisemitische incidenten (internet niet meegerekend) vorig jaar uitkwam op 113, een lichte stijging ten opzichte van 2016. Onder dat aantal vielen 28 bekladdingen en vernielingen, waaronder het ingooien van ruiten van het Joodse restaurant HaCarmel en van de Joodse instelling Chabad Central te Amsterdam. Er werden vier geweldsincidenten geregistreerd, waaronder ernstige mishandelingen van een Joods Syrische vluchteling en twee Joodse toeristen uit Israel.

Het CIDI vindt dat geweldsmisdrijven vanuit antisemitische of anderszins discriminerende motieven zwaarder moeten worden bestraft. Wanneer iemand wordt aangevallen vanwege zijn of haar afkomst of geloof raakt dat namelijk niet alleen het individu maar de groep als geheel. Antisemitisch geweld heeft grote impact op het gevoel van onveiligheid in de gehele Joodse gemeenschap.

Een andere belangrijke aanbeveling is dat de Werkdefinitie Antisemitisme van de International Holocaust Remembrance Alliance door relevante organisaties en overheden wordt overgenomen en juridisch bindend verklaard. Momenteel wordt antisemitisme in de Nederlandse wet niet omschreven, waardoor het lastig te bestrijden is, zeker wanneer oude antisemitische vooroordelen en complottheorieën worden gerecycled door het woord ‘joden’ te vervangen door ‘zionisten’. Een heldere definitie helpt relevante actoren (politie, OM, onderwijs) antisemitisme te herkennen en te bestrijden. Een algemeen aanvaarde definitie van antisemitisme kan ook gebruikt worden op scholen en bijvoorbeeld bij de toetsing van subsidieaanvragen van maatschappelijke en religieuze instellingen.
Date: 2015
Abstract: A magyar lakosság több, mint egyharmada vall antiszemita előítéleteket – ez az egyik megállapítása annak a tanulmánynak, amit a mai napon mutatott be a nyilvánosságnak Tett és Védelem Alapítvány központjában. A Tett és Védelem Alapítvány megbízásából a Medián Közvéleménykutató Intézet készített átfogó felmérést az antiszemita előítéletek mértékéről, a zsidósággal kapcsolatos beállítódás jellemzőiről, valamint a zsidó szervezetek aktív közéleti szerepvállalásának megítéléséről.

Az 1200 fő megkérdezésével készült reprezentatív kutatás főbb megállapításai:

• Az elmúlt időszakban kis mértékben nőtt az antiszemita előítéleteket vallók aránya,

• A magyar közvéleményt csak igen mérsékelten foglalkoztatják a zsidó közélet kérdései.

• A Jobbik szavazói az átlagnál jóval nagyobb arányban vallanak zsidóellenes nézeteket,

• Szintén növeli a zsidóellenesség valószínűségét a nacionalista, rendpárti, tekintélyelvű társadalmi attitűd, és a másság különböző formáinak (homoszexualitás, kábítószer-fogyasztás, bevándorlás) elutasítása.

• A vészkorszak emlékezete mélyen megosztja a magyar társadalmat: a magyar felelősség kérdéséről éppúgy megoszlanak a vélemények, mint arról, hogy a jelenlegi közbeszédben napirenden kell-e tartani a kérdést. A nyílt holokauszt-tagadó és -relativizáló kijelentések támogatottsága a 2006-os 6-8 százalékról 2014-re fokozatosan 12-15 százalékra emelkedett.

• A magyar lakosság véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy a zsidóság második világháború alatti tragédiájáért ki a felelős: 51 százalék szerint Magyarország is felelős, 40 százalék szerint viszont kizárólag a németek. A válaszadók 52 százaléka nem támogatja a Szabadság téri emlékmű felépítését, 34 százalék igen.

• A kormány és a zsidó közösségek közötti párbeszédről megoszlanak a vélemények, abban is, hogy a kormánynak mikor kellene kikérni a zsidó szervezetek véleményét, és abban is, hogy a zsidó szervezeteknek milyen esetekben kellene nyilvános állásfoglalást tenniük.
Abstract: One of the most important preconditions of the fight against anti-Semitism is possessing knowledge of the prevalence of anti-Semitism and the reasons behind it. Consequently, the main objective of Action and Protection Foundation (APF) is to fll this knowledge gap. APF monitors Hungarian public events and media on a monthly basis and points out anti-Semitic actions. Without analyzing and evaluating the data collected by the regular monthly monitoring activity, there is no real protection for the community. In this semiannual report, we summarize the results of our monitoring activity between January and June 2017. The report deals with two different kinds of actions: anti-Semitic hate crimes and incidents generated by hatred. In this report, we call both of these two actions hate crimes. In both cases, it is an important criterion that anti-Semitism is identifed in the background as the main driver

Az antiszemitizmus elleni küzdelem egyik legfontosabb feltétele a zsidóellenesség okainak pontos ismerete és az antiszemitizmus valódi elterjedtségének vizsgálata. A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) fő célja ezért a kérdést övező ismerethiány felszámolása. A TEV havi rendszerességgel, szakmailag megalapozott módon figyeli a magyar közéleti eseményeket, a különböző médiumokat, és azonosítja az antiszemita megnyilvá- nulásokat és cselekedeteket. A rendszeres havi monitoring tevékenység során összegyűjtött információk elemzése, értékelése nélkül nem lehet valós védelmet biztosítani a zsidó közösség számára. Ebben a féléves jelentésben a 2017. januártól júniusig terjedő időszak monitoring tevékenységének eredményeit foglaljuk össze. A jelentés kétféle cselekménnyel foglalkozik: az antiszemita gyűlölet bűncselekmé- nyekkel, illetve a gyűlölet motiválta incidensekkel. A jelentésben e kettőt összefoglalóan gyűlölet-cselekményeknek nevezzük. Mindkettő esetében fontos kritérium, hogy azok elkövetésének hátterében azonosíthatóan megjelenjen az antiszemita motiváció.

Author(s): Róna, Dániel
Date: 2017
Abstract: Az antiszemitizmus elleni küzdelem egyik legfontosabb feltétele a zsidóellenesség okainak pontos ismerete és az antiszemitizmus
valódi elterjedtségének vizsgálata. A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) fő célja ezért a kérdést övező ismerethiány felszámolá-
sa. A TEV egyfelől havi rendszerességgel,szakmailag megalapozott módon fgyeli a magyar közéleti eseményeket és a sajtót, és
ezek alapján kimutatja az antiszemita megnyilvánulásokat és cselekedeteket. A rendszeres havi monitoringtevékenységgel összegyűjtött információk elemzése nélkül nem lehet valós védelmet biztosítani a közösség számára. Ebben az éves jelentésben a 2016 évi havi monitoringtevékenység eredményeit foglaljuk össze.

A jelentés kétféle cselekménnyel foglalkozik: az antiszemita gyűlölet-bűncselekményekkel, illetve a gyűlölet motiválta
incidensekkel. A jelentésben ezt a kettőt összefoglalóan gyűlöletcselekményeknek nevezzük. Mindkettő esetében fontos kritérium,
hogy azok elkövetésekor azonosítható az antiszemita motiváció. Az egyes kategóriák részletes meghatározása a módszertan fejezetben található.

Az események regisztrálásán kívül fontos azok különböző jellemzőinek számbavétele is. A havi jelentések adatait összegezve éves
jelentésünkben az eseteket incidenstípusokaz incidensek áldozatai és elkövetői, és a szervezettség szintje szerint elemeztük. 2016 -
ban az Alapítvány 48 antiszemita gyűlöletcselekményt azonosított: az esetszám csökkent a 2015. éves (52) monitoringtevékenység során zonosítottakhoz képest, de még mindig magasabb, mint a 2014. évi. (37). Az esetszámok havi hullámzása az elmúlt két év tendenciái alapján nagyfokú véletlenszerűséget mutatnak: politikai uborkaszezonban és évközben is tapasztaltunk már magasabb és alacsonyabb értékeket. A regisztrált cselekmények kicsivel több, mint háromnegyede, 77 százaléka a gyűlöletbeszéd kategóriájába tartozik, emellett még rongálást és fenyegetést észleltünk. A gyűlöletcselekmények kronológiáját külön fejezetben mutatjuk be.

A TEV nemcsak a közéleti-politikai antiszemita eseményeket térképezi fel, hanem a magyar társadalom zsidósághoz fűződő viszonyáról, ismereteiről és az antiszemitizmus elterjedtségéről szóló tudásunkat is bővíteni kívánja. Ennek érdekében Alapítványunk
megbízásából a Medián Közvéleményés Piackutató Intézeta korábbi évekhez hasonlóan 2016 novemberében átfogó, országos
reprezentatív felmérést végzett erről a témákól. A kutatás publikációja teljes terjedelemben magyar és angol nyelven is a TEV
honlapján található, az eredmények összefoglalását pedig ebben a jelentésben egy különálló fejezetben ismertetjük.

Az éves jelentés az antiszemitizmus okainak megértéséhez is hozzá kíván járulni. A „Gyűlöletcselekmények és gyűlölet motiválta
incidensek és társadalmi következményeik” című fejezetben a jelentés áttekinti a klasszikus és modern szociálpszichológiai,
történeti és kulturális magyarázatokat, majd mindegyik elmélet jelenkori érvényességét is teszteli: összeveti azokat a friss Medián-kutatás eredményeivel.

A monitoring és kutatás mellett Alapítványunk tevékenységében jelentős mértékben megjelenik a jogi segítségnyújtás és az
oktatás is. Jelentésünkben bemutatjuk azon jogszabályokat, amelyek jelenleg a gyűlöletcselekmények elleni küzdelem jogi kereteit
adják Magyarországon, valamint beszámllunk az általunk kezdeményezett 13 jogi eljárásról feloszlatási kérelem, kérvény,
munkaügyi kereset, törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése és vádindítvány ügyekben.

Oktatási tevékenységünk a középiskoláknak kidolgozott programmal bővült, melynek keretében 35 intézményben több, mint
2100 diák vett részt az etika tantben lebonyolított előadásokon.

Jelentésünkben a vizsgált időszakban a nyilvánosság fgyelmét jelentős mértékben felkeltő kiemelt üggyel foglalkozunk
(esettanulmány). Az eset leírásán keresztül megfgyelhetjük, hogyan reagáltak a külön böző hivatalos és félhivatalos szervek, civil
szervezetek. 2014-ben a német megszállás emlékműve és a Sorsok Háza projekt kapott kiemelkedő fgyelmet, a 2015-ös évben
a Pázmány egyetemen bevezetett kötelező holokauszt-kurzust övező közódott 2017-re)
Date: 2018
Abstract: 150 actes antisémites recensés en 2017 dont 2 agressions physiques : deux jeunes enfants insultés et victimes de crachats. Un homme tabassé et insulté en pleine rue.

30% des actes recensés ont trait au négationnisme de la Shoah, 24% à la théorie du complot juif et 23% aux théories antisémites «classiques». Par ailleurs, la répartition des actes antisémites confirme que les réseaux sociaux concentrent la grande majorité des actes recensés dans ce rapport soit 46%. Une tendance observée depuis plusieurs années.

Au-delà du recensement des actes, la CICAD propose une analyse fine de la situation et des statistiques, tout en articulant des recommandations précises pour répondre à cette problématique.

Principaux vecteurs d’antisémitisme

L’extrême-droite : recrudescence de leurs activités en 2017 et intensification des liens entretenus par ces groupes dans tous les cantons romands et en France voisine.

A l’ère des fake news et des sites de « ré information», un nombre considérable de commentaires antisémites sur internet trouvent leur source dans le complotisme, particulièrement en ce qui concerne les milieux d’extrême-droite, d’extrême-gauche, islamistes ainsi que les mouvements dits de «dissidence ».

L’affaire Jonas Fricker, qui a défrayé la chronique en 2017, a mis en lumière un phénomène de plus en plus récurrent en Suisse : la banalisation de la Shoah, notamment dans les milieux dits antispécistes.

Ainsi, l’année 2017 est marquée par un antisémitisme qui prend racine dans des idéologies antisémites profondes et des concepts éculés.

Recommandations

La lutte contre le racisme et l’antisémitisme doit se concevoir dans une approche d’éducation et de prévention. Face à ces problématiques, la CICAD émet des recommandations - extraits :

- Introduction d’une reconnaissance de la qualité de partie pour les organisations afin qu’elles puissent agir face aux contrevenants à la norme pénale contre le racisme (article 261bis CP),

- Mise en place d’une étude afin de déceler une potentielle présence de préjugés racistes et antisémites dans les établissements scolaires.

La CICAD attend des Autorités qu’elles fassent preuve d’un engagement plus conséquent à lutter contre ce fléau qu’est l’antisémitism
Date: 2017
Abstract: La Fondazione Centro di Documentazione Ebraica Contemporanea e Ipsos hanno realizzato un’indagine volta ad indagare quali siano oggi le opinioni ed i sentimenti degli Italiani nei confronti degli ebrei: apertura/chiusura, possibili stereotipi diffusi, fino ad arrivare al misurare la presenza o meno di un vero e proprio antisemitismo.

L’indagine si inserisce all’interno di un quadro conoscitivo da parte dell’Osservatorio antisemitismo del CDEC già molto articolato, approfondito e ricco di indagini passate sia di natura qualitativa che quantitativa, sebbene – soprattutto quelle quantitative – siano un po’ datate nel tempo.

L’obiettivo di CDEC è stato dunque quello di disporre di un’indagine di scenario aggiornata, caratterizzata da una solida metodologia di rilevazione e che possa diventare un punto di partenza anche per monitoraggi periodici che vadano a costruire una sorta di «barometro dell’intolleranza».

Affrontare un tema come quello delle opinioni nei confronti di gruppi etnici o religiosi specifici, espone ai rischi della cosiddetta desiderabilità sociale, cioè al fatto che gli intervistati più difficilmente esprimono direttamente posizioni critiche o negative su temi come questo. In sostanza, sapendo che le proprie opinioni possono essere oggetto di riprovazione sociale, si tende a non esprimerle se non addirittura a mascherarle.

E’ apparso opportuno quindi far precedere il set di domande dedicate al tema specifico, da alcune domande utili a classificare gli intervistati in termini di apertura più generale nei confronti del mondo e verso «l’altro» e il «diverso», già sperimentate e validate da Ipsos in altre indagini su temi analoghi con un approfondimento sul tema dell’immigrazione: al netto dei rischi terroristici, respingimento o accoglienza? Gli immigrati sono un problema per il nostro stile di vita?
Date: 2017
Abstract: CIDI registreerde in 2016 109 antisemitische incidenten in Nederland, tegenover 126 in 2015. In meer Europese landen, bijvoorbeeld in Frankrijk, is een daling geconstateerd. Deze cijfers zijn echter hoger dan vóór 2014, met 171 incidenten een piekjaar in verband met de oorlog in Gaza.

CIDI is verheugd over de daling, maar wijst tegelijk op de volgende twee punten: Na twee jaar is het aantal meldingen nog hoger dan in het ‘normale jaar’ 2013, toen heeft CIDI 100 incidenten geteld. Bovendien is de daling voor een groot deel toe te schrijven aan het dalen van het aantal scheld-email-berichten (van 12 in 2015 naar 7 in 2016); dit medium lijkt vervangen te worden door sociale media, waarover CIDI steeds meer meldingen ontvangt.

Sociale media hebben steeds meer invloed op de publieke opinie en het maatschappelijk veld. Daarom heeft CIDI besloten met ingang van 2017 incidenten op internet die op personen gericht zijn ook mee te nemen in de Monitor Antisemitische Incidenten.

Vooral het dalen van het aantal incidenten op scholen stemt positief. Helaas is het aantal incidenten rondom voetbal nog steeds hoog. (9 in 2016, 10 in 2015) en is het aantal scheldpartijen gestegen. In de categorie scheldpartijen en lastigvallen op straat heeft CIDI in 2015 24 incidenten geregistreerd, in 2016 waren het 25 incidenten.

Vandalisme (21 incidenten) en fysiek geweld (3 incidenten) vormen nog steeds een probleem. Ter vergelijking: in 2015 telden we 20 vandalisme- en 5 fysiek geweld incidenten. In 2016 telde CIDI 2016 3 meldingen in de ‘traditionele’ media. In 2015 telden we geen melding in deze categorie.

Het woord “Jood” wordt helaas steeds vaker als scheldwoord gebruikt. Steeds meer constateren we het gebruik hiervan bij (algemene, niet eens op Joden gerichte) scheldpartijen. CIDI vindt dit zeer verontrustend.

De Joodse gemeenschap wordt nog altijd bedreigd. Inlichtingen van antiterreurorganisaties in binnen- en buitenland geven aan dat joden bovenaan de “hitlijst” staan van terroristen. Daarom verdient de beveiliging van Joodse instellingen de hoogste prioriteit.

CIDI blijft wijzen op het belang van educatie vanaf jonge leeftijd, op scholen en op informele clubs zoals sportverenigingen.
Date: 2018
Abstract: CST recorded 1,382 antisemitic incidents in 2017, the highest annual total CST has ever recorded. The total of 1,382 incidents is an increase of three per cent from the 2016 total of 1,346 antisemitic incidents, which was itself a record annual total. The third highest annual total recorded by CST was 1,182 antisemitic incidents in 2014.

There has been a 34 per cent increase in the number of antisemitic incidents recorded in the category of Assaults in 2017: 145 incidents in 2017, compared to 108 in 2016. As in 2016, CST did not classify any of the assaults as Extreme Violence, meaning an attack potentially causing loss of life or grievous bodily harm. This is the highest annual total of Assaults recorded by CST, surpassing the 121 incidents recorded in 2009.

Antisemitic incidents recorded by CST occurred more in the first six months of 2017 than in the second half of the year. The highest monthly total in 2017 came in January with 155 incidents; the second highest was in April with 142 incidents; and the third highest was in February with 134 incidents reported. Every month from January to October, CST recorded a monthly incident total above 100 incidents. This continued an utterly unprecedented sequence of monthly totals exceeding 100 antisemitic incidents since April 2016, a run of 19 consecutive months. There were 89 incidents recorded in November and 78 in December. There is no obvious reason why November and December 2017 saw an end to this sequence, although historically CST has usually recorded fewer antisemitic incidents in December in comparison to other months. It is too soon to predict whether this decline in monthly incident totals towards the end of 2017 marks the beginning of a downward trend from the sustained highs of the past two years.

Previous record high annual totals in 2014 and 2009 occurred when conflicts in Israel and Gaza acted as sudden trigger events that caused steep, identifiable ‘spikes’ in antisemitic incidents recorded by CST. In contrast, in 2017 (as in 2016) there was not a sudden, statistically outlying large spike in incidents to cause and explain the overall record high.
Date: 2017
Abstract: Quelle est la fréquence des actes antisémites violents dans l’Europe d’aujourd’hui et quelles sont les tendances observables ? Dans quelle mesure les membres de la communauté juive sont-ils exposés dans les différents pays ? Qui sont les auteurs de ces crimes ?
Il est évidemment impératif de pouvoir répondre à ces questions aussi précisément que possible si l’on veut combattre efficacement l’antisémitisme, et en particulier l’antisémitisme violent.
Le travail présenté dans cette note tente d’établir une première comparaison des niveaux de violence antisémite dans différents pays en combinant les données relatives aux incidents fondées sur les rapports de police avec les résultats d’une enquête sur l’antisémitisme réalisée en 2012 par l’Agence des droits fondamentaux de l’Union européenne (FRA). Un échantillon de sept pays (Allemagne, Danemark, France, Royaume-Uni, Norvège, Suède et Russie) permet d’esquisser des analyses mais c’est surtout sur la base des données de quatre pays du panel (France, Royaume-Uni, Allemagne et Suède) que l’étude comparative a été rendue possible. C’est en France que l’exposition des Juifs à la violence antisémite semble la plus forte.
Concernant les auteurs d’actes antisémites violents, les données disponibles montrent, en Europe de l’Ouest, la prédominance de personnes de culture musulmane, alors qu’en Russie le profil qui prévaut est celui de militants d’extrême droite.
Les résultats présentés ici constituent une première contribution à une évaluation rigoureuse de l’antisémitisme violent dans les pays européens. Ce travail appelle à la construction d’indicateurs communs. La définition d’une mesure précise de l’antisémitisme est l’outil indispensable d’une lutte efficace contre ce redoutable préjugé, capable d’engendrer des comportements violents, y compris meurtriers.
Author(s): Staetsky, L. Daniel
Date: 2017
Abstract: This study takes an in-depth look at attitudes towards Jews and Israel among the population of Great Britain, both across society as a whole, and in key subgroups within the population, notably the far-left, the far-right, Christians and Muslims.

It introduces the concept of the ‘elastic view’ of antisemitism, arguing that as antisemitism is an attitude, it exists at different scales and levels of intensity. Thus no single figure can capture the level of antisemitism in society, and all figures need to be carefully explained and understood.

It finds that only a small proportion of British adults can be categorised as ‘hard-core’ antisemites – approximately 2% – yet antisemitic ideas can be found at varying degrees of intensity across 30% of British society. Whilst this categorically does not mean that 30% of the British population is antisemitic, it does demonstrate the outer boundary of the extent to which antisemitic ideas live and breathe in British society. As such, it goes some way towards explaining why British Jews appear to be so concerned about antisemitism, as the likelihood of them encountering an antisemitic idea is much higher than that suggested by simple measures of antisemitic individuals. In this way, the research draws an important distinction between ‘counting antisemites’ and ‘measuring antisemitism’ – the counts for each are very different from one another, and have important implications for how one tackles antisemitism going forward.

The research finds that levels of anti-Israelism are considerably higher than levels of anti-Jewish feeling, and that the two attitudes exist both independently of one another and separately. However, the research also demonstrates that the greater the intensity of anti-Israel attitude, the more likely it is to be accompanied by antisemitic attitudes as well.

Looking at subgroups within the population, the report finds that levels of antisemitism and anti-Israelism among Christians are no different from those found across society as a whole, but among Muslims they are considerably higher on both counts. On the political spectrum, levels of antisemitism are found to be highest among the far-right, and levels of anti-Israelism are heightened across all parts of the left-wing, but particularly on the far-left. In all cases, the higher the level of anti-Israelism, the more likely it is to be accompanied by antisemitism. Yet, importantly, most of the antisemitism found in British society exists outside of these three groups – the far-left, far-right and Muslims; even at its most heightened levels of intensity, only about 15% of it can be accounted for by them.
Date: 2017
Abstract: How often do incidents of antisemitic violence occur in contemporary Europe, and what trends are
showing? How exposed are Jewish populations in different countries? Who commits these crimes? We
need to answer such questions as precisely as possible in order to effectively combat and prevent
antisemitism in general and violent antisemitism in particular, but we lack the knowledge to do so because
systematic studies of the subject are few and far between. As a step towards filling this research gap, the
current report presents some tentative findings about violent antisemitism in a sample of European
countries and proposes directions for further research.

Combining incident data based on police reporting with a 2012 survey on antisemitism carried out by
the European Union’s Fundamental Rights Agency (FRA), this report tentatively compares the levels of
antisemitic violence in different countries. The seven-country sample contains comparable data for France,
UK, Germany and Sweden only. Among these countries, Jews’ exposure to antisemitic violence appears to
have been highest in France, lower in Sweden and Germany, and lowest in the United Kingdom.
Figures for Norway, Denmark and Russia are not directly comparable because of differing data
sources. However, Russia clearly stands out with a very low number of incidents considering Russia’s
relatively large Jewish population. Russia is also the only case in which there is little to indicate that Jews
avoid displaying their identity in public.

Available data on perpetrators suggest that individuals of Muslim background stand out among
perpetrators of antisemitic violence in Western Europe, but not in Russia, where right-wing extremist
offenders dominate. Attitude surveys corroborate this picture in so far as antisemitic attitudes are far more
widespread among Muslims than among the general population in Western Europe.
The findings presented here are tentative. More and better data as well as more research are needed in
order to form a more accurate picture of the nature and causes of antisemitic violence, a prerequisite for
determining relevant countermeasures.
Date: 2017
Abstract: Hvor ofte forekommer antisemittiske voldshendelser i dagens Europa, og hvilken vei går utviklingen?
Hvor utsatt er de jødiske befolkningene i ulike land? Og hvem står bak ugjerningene? Effektiv forebygging
og bekjempelse er avhengig av at slike spørsmål besvares så presist som mulig, men vi mangler den
nødvendige kunnskapen ettersom svært lite forskning er gjort på feltet. Denne rapporten presenterer noen
tentative funn om voldelig antisemittisme i et utvalg europeiske land og foreslår retninger for videre
forskning.

Ved å bruke hendelsestall basert på anmeldelser i kombinasjon med EUs Fundamental Rights Agency
(FRA) sin spørreundersøkelse om antisemittisme fra 2012, er det mulig å foreta en begrenset og tentativ
sammenlikning av det antisemittiske voldsnivået på tvers av land. I denne rapportens utvalg foreligger
sammenliknbare data kun for Frankrike, Storbritannia, Tyskland og Sverige. Jøders utsatthet for
antisemittisk vold synes å være høyest i Frankrike, mindre i Sverige og Tyskland, og lavest i Storbritannia.
Tall for Norge, Danmark og Russland er ikke sammenliknbare på grunn av mangelfulle data. Vi har
telt 10 hendelser i Norge, 20 i Danmark og 33 i Russland for perioden 2005-2015. Nivået i Russland er
tilsynelatende svært lavt i forhold til vesteuropeiske land og gitt Russlands relativt store jødiske minoritet.
Russland er også det eneste landet der vi ikke har funnet indikasjoner på at jøder unngår å vise sin identitet
offentlig.

Tilgjengelige data tyder på at personer med bakgrunn fra muslimske land skiller seg ut blant dem som
begår antisemittiske voldshandlinger i Vest-Europa, men ikke i Russland, der høyreekstreme aktører
dominerer. Holdningsundersøkelser bygger opp under dette bildet for så vidt som antisemittiske
holdninger er betydelig mer utbredt blant muslimer enn befolkningen generelt i vesteuropeiske land.
Denne rapportens funn er tentative og ment som et oppspill til videre forskning. Bedre data og flere
systematiske studier er nødvendig for å danne et mer presist bilde av fenomenet og dets årsaker, hvilket
igjen er en forutsetning for å kunne bestemme relevante mottiltak.